Majd holnap…

Spa az egyik kedvenc pályám, legyen a szezon akármilyen, ezt a versenyhétvégét mindig várom és ez most sem volt másként. A táj gyönyörű, a pálya kanyarjai legendásak, nem véletlenül imádja a versenyzők többsége; és akik még nem versenyeztek itt ők is idevágynak.

Az unalomig ismételgetett figyelmeztetés igazsága, hogy: Az autósport veszélyes ismét egy tragédiával csapta arcon az autósportért rajongók sokaságát. Anthoine Hubert halálhíre olyan sebesen rohanta körbe a világsajtót, ahogy ő maga tette meg a leggyorsabb köreit.

Mikor az első hírek érkeztek arról, hogy súlyos baleset történt Spában, felkaptam a fejem és mikor az első fotók és videók is felkerültek tudtam, hogy nagy a baj. A mentés utáni hírkáosz nem lepett meg, találgatások és pletykák egész sora látott napvilágot az FIA hivatalos bejelentéséig: Anthoine Hubert életét vesztette.

Aki élete során veszített már el valaki tragikus hirtelenséggel, ők sajnos már tudják hogy, az élet milyen gyorsan véget érhet. Jómagam is megéltem már azokat a pillanatokat, mikor egy szép nyári nap egy telefonhívás hatására vált életem egyik legnehezebb napjává.

A tragikus hirtelenséggel bekövetkező tragédia ismét figyelmeztet bennünket arra, hogy az élet milyen törékeny és egy pillanat alatt elérhetünk az utunk végére. Természetesnek vesszük, hogy itt vagyunk, vívjuk mindennapi kicsinyes harcainkat, dühöngünk a dugóban, veszekedünk szeretteinkkel bagatell dolgokon és csapjuk be magunk után az ajtót.

Majd holnap megbeszéljük, majd holnap kibékülünk, majd holnap megbocsátunk, majd holnap…

Nem tudhatjuk azonban, hogy megéljük-e a holnapot? 

Anthoine Hubert tragédiája sokkolt mindenkit, aki szereti ezt a sportágat, a száguldás világának megannyi szereplője fog megszólalni a napokban. Utolsó útján fejet hajtanak majd szerettei és méltó búcsút vesznek tőle. Emlékét örökre megőrizzük, ahogy mindazokét, akik a legdrágábbat adták szenvedélyükért. 

Nekünk, akik itt maradtak azonban van még egy nagyon fontos feladatunk. Rohanó világunkban üljünk le egy kis időre, hívjuk fel azokat, akikkel rég nem beszéltünk már. Gondoljuk át, hogy sérelmeink valóban akkorák-e, mint amilyennek megéljük azokat? Nem jött-e el a megbocsátás ideje? Öleljük át azokat akiket szeretünk, éljük az életünk több szeretettel, több türelemmel és megértéssel. A  legfontosabb pedig az, hogy ne fordítsunk egymásnak hátat abban a tudatban, hogy majd holnap…

Please follow and like us:
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.