Versenybeszámoló – Óriások földjén

A Kamion Európa-bajnokság és Fesztivál vasárnapját töltöttük a Hungaroringen. A mezőnyben magyar csapat, és Kiss Norbi személyében hazai versenyző is van, aki idén a harmadik Európa Bajnoki címéért küzd.

A fesztivál évről évre igazi családi program, kicsik és nagyok is találnak maguknak szórakozási lehetőséget. A programok már megkezdődtek, mire a pályára értünk, ezúttal nem tudtunk olyan korán indulni, mint szerettünk volna. Így is sikerült odaérni a főszereplők időmérőjére, a gépóriások szépen sorban, nagy távolságot hagyva egymásnak gurultak ki a pályára, hogy felvegyék a versenyt a legjobb köridőért. Több éve járunk fel erre a versenyre, de még mindig nem szoktuk meg az ekkora monstrumok látványát a pályán. Nem csoda, hogy a végsebességük 160 km/h-nál nem lehet nagyobb, mert ha egy ekkora gép elszabadul, még ennél a tempónál is komoly rombolásra képes. A paddock területen szervizelték a mezőnyt ahogy eddig is, a boxutca pedig a Swift Cup Europe mezőnyéé volt. A csapatok kényelmesen elfértek egymás mellett, a jókora területen néhány cég standja is helyet kapott, a kamionos cégek VIP vendéglátó egységei mellett. A forgatag az idő előrehaladtával itt egyre nagyobb lett, nagyon sok néző használta ki a lehetőséget, hogy testközelből lássa a csapatokat. A szerencsésebbek még Kiss Norbival is összefutottak, így szemtanúja lehettem, hogy nagyjából három lépésenként állították meg bajnokunkat egy szelfi vagy egy autogram erejéig. Norbi állta a rajongók rohamát, és senkit nem utasított vissza. A Kamion Korzón a hazai szállítmányozási cégek színe-java képviseltette magát. A nézősereg hazánk leghosszabb konvoját láthatta, a felvonulás ezúttal is látványos volt, amit szemmel láthatóan a résztvevői is élveztek. Az egy órás felvonulás végére már az egyes kanyar tribünjén ültem, és vártam a nap első versenyét. Életre kelt a kivetítő is, így a mezőny készülődését is nyomon követhettem. A felvezetőkör után gördülőrajttal lendült neki a mezőny. Most sem maradtak el a test-test elleni csaták, szakadtak le a gépekről a kárt szenvedett elemek szép számmal. A nézők együtt éltek a pályán történtekkel, és hol fölhördültek, hol tapsoltak egy-egy megmozdulás láttán. Különösen a középmezőnyben voltak nagy csaták, az élen kialakult különbségek alig változtak. Norbi ezúttal lecsúszott a dobogóról, a nézők azonban így is tapssal díjazták a teljesítményét. A célegyenesben tartott motor show-ból nem sokat láttam, a nagy melegben enni és inni is kellett valamikor. Szerencsére fotós barátom nem hagyta ki a látványos bemutatót. A napi második futamot már a kettes, és a tizenhármas kanyar között ingázva néztem végig. Norbi nagyot csatázott a harmadik helyért, így szombat után vasárnap is kiharcolt egy dobogós helyet magának. A tizenhármas kanyar kigyorsításai nagyon látványosak voltak, így itt több időt töltöttem. Nagyon komolyan megúsztak a gépek ezen a szakaszon, és komoly ellenkormányzás kellett ahhoz, nehogy megpörögjenek. A tapadási határon “játszó”, sikító gumikkal kigyorsító versenyzők manőverei élményszámba mentek. A záróverseny, mint a legtöbb jó dolog az életben gyorsan véget ért. Norbi boldogan locsolta a pezsgőt a lányokra, akik akármennyire igyekeztek, nem úszták meg pezsgőfürdő nélkül. Ők a saját bőrükön tanulták meg, hogy a kamionversenyzők nem csak a pályán verseny közben gyorsak, hanem pezsgőlocsoláskor is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük