A Ferrari 70 éves fennállása kapcsán cikkek, könyvek és filmek láttak napvilágot. A legendás gyártóért világszerte rajonganak, és neve teljesen összeforrt a Forma-1-el. Daryl Goodrich dokumentumfilmje a “Ferrari: Race To Immortality” a kezdeti évek dicsőségéről és a sikerek mögött megbújó tragédiákról emlékezik meg.
Az 1950-es évek voltak a autósport aranykora, de a dicsőség és a fény közepette sötét napok is beárnyékolták a szép napokat, különösen a Ferrari számára. Az F-1 első évtizede óriási sikert hozott a Ferrari számára, amely 29 futamgyőzelmet és négy világbajnoki címet nyert. A kezdeti sikerekkel megalapozták, hogy a Ferrari a világ legismertebb gyártójává váljon, és a Forma-1-től elválaszthatatlan legyen.
A győzelmek között azonban emberi tragédiák is sorakoztak és a film sajátosan mutatja be a sikerek és a drámák közötti kettősséget. A film öt Ferrari pilóta történetére összpontosít, két olasz versenyzőre: Eugenio Castellotti-ra és Luigi Musso-ra, a spanyol arisztokrata Alfonso de Portago-ra; és két britre: Mike Hawthorn-ra és Peter Collins-ra. Négy közülük a legnagyobb árat fizette szenvedélyéért és mindössze másfél éven belül halott volt.
1957. március 14-én Eugenio Castellotti a sebringi 12 órás versenyre készült a modenai versenypályán, amikor kerítésnek hajtott Ferrarijával és azonnal meghalt. Castelotti halála után Luigi Musso lett a Ferrari első számú versenyzője, aki betegsége miatt nem tudott részt venni az ezer mérföldes olasz úti versenyen, a Mille Miglia-n. A helyére Enzo Ferrari felkérésére Alfonso de Portago ugrott be, aki eredetileg nem vett volna részt a versenyen, de nem akarta visszautasítani Ferrari ajánlatát.
1957. május 12-én nem sokkal a Giudizzolo nevű falu előtt felborult Portago Ferrarija. Ő és utasa azonnal életüket vesztették és tíz néző, köztük öt gyermek is áldozatául esett a tragédiának. Ezt követően a versenyt betiltották, a tragédiáért Enzo Ferrarit tették felelőssé, akit gondatlanságból elkövetett emberöléssel és testi sértéssel vádoltak, de négy év után felmentették a vádak alól.
1958. július 6-án azonban Luigi Musso-t is utolérte a végzet, amikor az F-1 világbajnokság hatodik futamán Franciaországban, a verseny kilencedik körében egy éles jobb kanyarban kisodródott és életét vesztette.
1958. augusztus 3-án Peter Collins a német nagydíjon szenvedett végzetes balesetet. A verseny tizedik körében csatába keveredett honfitársával, Tony Brooks-al, aki megelőzte őt. Collins vissza akarta venni a pozícióját, de elvesztette uralmát Ferrarija felett, kicsúszott és fának ütközött, súlyos fejsérüléseibe még azon a napon belehalt.
Mike Hawthorn túlélte F-1-es karrierjét és 1958 végén – miután világbajnok lett – visszavonult.
Enzo Ferrari mindig is nyomás alatt tartotta versenyzőit, ezzel ösztönözve őket arra, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsanak.
“Ferrari egy diktátor – mondja el a filmben Portago – ha nem kedvel téged, nem ad neked autót, de ami engem illet, velem csodálatosan viselkedett. ”
“A filmnek van néhány brutális és gyönyörű eleme is, ezek éles kontrasztban mutatják be a szépség és a veszély korszakát.” – mondta Daryl Goodrich, a film rendezője.