“Volt, aki úgy szállt ki az autójából, hogy könnyben volt a szeme…” – interjú Szuhanyik Balázzsal, a Hegyiverseny Emléktalálkozók szervezőjével

A hegyiverseny nagyon hiányzik a hazai autósport palettájáról, a Mecsekben egy legendás pálya várja, hogy újra birtokba vegyék erre a célra. Tavaly elkezdődött valami, ami idén folytatódott és felélesztette a reményt, hogy újra lesz hegyiverseny Pécsett. A Hegyiverseny Emléktalálkozó szervezőjének, Szuhanyik Balázsnak tettem fel kérdéseimet, aki készséggel állt a rendelkezésemre.

Mikor kezdődött a hegyiverseny iránti szenvedély?

Mindig az autósport érdekelt a legjobban, nekem nagyon nagy álmom versenyzőként is részt venni benne, ami még nem teljesült be… A hegyiversenyzés nagyon elegáns sport volt régen, úgy néztem gyerekként a versenyzőket, mintha űrhajósok lennének, nehéz azt körbeírni, hogy mit szerettem meg benne. Édesapám által én nem csak a pálya szélén néztem őket, hanem ültem egy asztalnál a depóban a Kiss Dezsővel is gyerekként, vagy álltam apám mellett, míg Ferjáncz Attilával, Móczár Péterrel vagy Cserkutival beszélt. Nehéz ezt szavakkal kifejezni, megélni kell! Én hálásan köszönöm édesapámnak, hogy ezt mind megélhettem.

Már a második Hegyiverseny Emléktalálkozót szervezted meg, hogy született a találkozó ötlete?

A II. Szuhanyik László Emléknapot tartottuk épp a Pécs Volán emlékműnél, mikor Pirisa Zoltán barátom feljött a rendezvényre, amin szintén voltak versenyautók és veterán autók kiállítva, Zolinak jött egy jó ötlete: “Mi lenne, ha rendeznénk egy Hegyiverseny Találkozót?” Így elkezdtünk közösen dolgozni rajta, régi és aktív versenyzőkkel beszélgetni róla, majd egyszer csak az I. Pécsi Hegyiverseny Emléktalálkozón ébredtünk 94 darab hegyi versenyautó, rallye és veterán-hobbi autó közt Kavecz István “Bongo”-ról megemlékezve. Az akkori rendezvényt Jelen István nyitotta meg Selmeczi Györggyel és Kiss Dezső fiával, Kiss Zolival.

Mennyi idő egy ilyen találkozó szervezése és milyen nehézségeket kell leküzdeni közben?

Az első találkozót két hónap alatt szerveztük le, a másodikat most egy hónap alatt. Nagyon sok nehézség van egy ilyen találkozó szervezésében, főleg anyagi szempontból. Mi Pirisa Zolival ezt a saját “konyha” pénzünkből és a lelkes segítők által hoztuk össze. Rengeteg munka van benne, főleg a rövid határidők miatt, millió telefon hívás, tereprendezés, engedélyek kikérése, kiegészítők, dekorok, WC, áram a helyszínen, hangosítás stb, stb… Sokszor nem egy hálás feladat, de alázattal és tisztelettel állunk a fogalom előtt: “Pécsi Hegyiverseny”.

Mennyire tartod reálisnak azt, hogy újra lesz hegyiverseny Pécsett?

Optimistán állok ehhez a gondolathoz, ha nem jövőre…de a közeljövőben lesz! Tenni kell érte és szerepet kell vállalni! A hétvégén voltak emberek, akik sírtak örömükben, amikor látták a hegyi autókat, ahogy (bevallom férfiasan) az én szememben is ott voltak az örömkönnyek a szervizparkunkban! Ez hatalmas volt. Alázattal és tisztelettel fogok továbbra is azon dolgozni, hogy: Legyen Pécsett újból Hegyiverseny!” Minden résztvevőnk boldogan távozott, átöleltek a versenyzők, volt, aki úgy szállt ki az autójából, hogy könnyben volt a szeme, és az első felfutás után a nyakamba borult. Volt, akinek ez bakancslista volt. Ezek hatalmas dolgok, amiket mi ott a remeteréti parkolóban megéltünk a hétvégén! Ha rajtam múlna és több lehetőséget kapnék, lenne jövőre hegyi verseny, hosszasan visszanyúló történelme és nagyon sok bajnoka van Pécs városának ebben, akik sajnos sokan méltatlanul el vannak felejtve.

Elégedett voltál az emléktalálkozó látogatottságával?

Tavaly több autót sikerült kiállítani, idén a rallysok hiányoztak, ők a Pécs Rallye-n való részvétel miatt nem tudtak ott lenni. Nagyon jólesett, hogy sok rallye versenyző a pályabejárás közben bejött hozzánk és velünk volt. Az még jobban esett, hogy rendezvényünk logóját láttuk versenyautón a rallye keretein belül. Nagyon sokan jöttek el hozzánk érdeklődőként is. Nagyon pozitív volt eddig minden visszajelzés! Mivel a szervizpark is a parkolóban kapott helyet, így kicsit szűkösebbnek éreztem, mint a tavalyi kiállításon. Ezúton is szeretném mindenki elnézését kérni, hogy sokszor kellet ide-oda állni a versenyautókkal.

Idén birtokba vették a pályát is a versenyzők, milyen érzéseket keltett ez benned?

A szombati versenyautó, veterán és hobbi autó kiállítás szervizpark (hegyisen mondva: “depo”) lett vasárnapra. Ennek az irányítását Balatonyi Árpád segítségével, tanácsaival én vezettem. Fantasztikus volt, olyan versenyzőkkel “dolgoztam” együtt, figyelve minden igényüket ,akik nagyon szeretnék azt, ami mellett mi mind felálltunk. Mikor Balatincz Zoltán beindította a formula autóját és vezettem le először a felvezető autó mögé, ott nekem komoly meló volt az, hogy ne sírjam el magam és mikor jöttek vissza a versenyautók a “depóba”, láttam a mosolyokat…na az szuper érzés volt. Forgolódtam mindenhova, hogy ne lássák az emberek, mennyire megvagyok hatódva. Engem ennyi ember soha nem ölelt még meg, mint azon a napon! Fantasztikusan sikerült minden a lehetőségekhez képest…én úgy gondolom, mindenki 100% felett teljesített! Családias hangulat volt fent nálunk, mindenki segítette a másikat és ami nagyon fontos, tiszteltük egymást!

Az idei találkozón már emléktáblát is avattatok, kinek köszönhető az emléktábla és mennyi munka van ebben?

A Mecsek Hegyiverseny Emlékhely sajnos még egy NEM kész projekt. A fa táblát, amin a legendás pécsi EB hegyi pálya rajza van, kézzel faragva csak bemutatás céljából raktam ki a rendezvényre. Kovács Tamás harkányi fa-faragómester keze munkáját csodálhattuk meg. A fa táblához még két hatalmas fém tábla tartozik, amin fotók segítségével szeretnénk bemutatni a pécsi hegyiversenyzés történelmét, ezek a táblák mind készen vannak. Az engedélyek megszerzése végett, sajnos az elhelyezésükre még várni kell. Maga az ötlet Szilágyi Misi agyából pattant ki, hogy a régi táblát újítsuk fel, majd Merencsics Árpi küldött képeket, hogy mikor Bassano Rallye-n volt, látott fém emléktáblákat a pálya szélén, és mi lenne, ha ezt kiegészítenénk? Az ötleteket összefontam egy csokorba, és szerveztem hozzá egy hatalmas autósport baráti összefogást és adományokból legyártattam a három emléktáblát. Közel 50 ember járult hozzá! Fantasztikus összefogás született ebben.

Legendás versenyzőkből ebben az évben sem volt hiány, kik voltak idén jelen?

Nagyon régóta nagy hangsúlyt igyekszem fektetni a régi versenyzőkre. Aki ismer, tudja: nekem nagyon nagy gyűjteményem is van! Számomra nagyon fontos ápolni a múltat, édesapám eredménye előtt is tisztelegve, aki máig példakép előttem! Saját véleményem, hogy a legendák nagyon nincsenek ápolva autósportunkban, én nagyon nagy csatákat vívtam már emiatt. Mesterem, Geiger Miklós szavait idézném: “Nem a múltban élünk, de abból táplálkozunk!” Nélkülük nem lenne ilyen dicső autósport múltunk, mert az van! Pécs Volán Autósport Szakosztály volt a rendezvény tiszteletbéli vendége, idén lett 50 éves. Ennek tiszteletére Bálint Árpádot, a Pécs Volán egyik alapító tagját versenyautóba ültettük Gajdos István felajánlása jóvoltából. Nem akármilyen versenyautóba, olyanba, amivel régen is ment, egy Steyr Puchba. Felváltva vezették Késmárki Tamással, (ki szintén egy legenda pont ezzel a típussal) és Kiss Dezső fiával, Kis Zoltánnal. További legendák kik voltak? Simor Gyula, Mahler József Szepi, Donáczi György, Homan Tibor, Geiger Miklós, Bódis László, Stiller Zoltán, Kovács Rezső, Kis Csilla, Maksa, Selmeczi György, Srof Zoltán, Bajor Zoltán Mifu, Kiss Ernő, Gadó Miklós, Nyitrai Béla, Király Gáborból mindkettő, Jedlóczky, Boncz Elek, Varga “Cigány” Zoltán…és sorolhatnám! Az egy négyzetméterre jutó bajnokok száma jelentős volt hála Istennek, és erőt-egészséget kívánok mindenkinek!

Ugye eszedbe jutott már a 3. emléktalálkozó?

Én egy nagyon furcsa ember vagyok, most a hétvégén már hibákat mérlegeltem…mit nem csináltam, csináltunk jól. Én nagyon le tudom cseszni magam. Miközben ment a rendezvény, én már magamban azon voltam, mit nem fogok így csinálni legközelebb. Szeretném, hogy legyen 3. találkozó, maximalista vagyok, ennél nagyobbat szeretnék, de minimum ilyet. Ez ügyben már több személlyel felvettem a kapcsolatot, bízom benne, több lehetőség lesz előttünk a II. Pécsi Hegyiverseny Találkozó & Futam sikeres megrendezése után.

Kik nyújtottak segítséget a 2. találkozó szervezésében?

Először kiemelném gyermekem édesanyját, aki elviseli és támogatja, hogy hónapokon át csak a szervezés van a fejemben (már amennyiben rendelkezésünkre állnak hónapok) és stressz az arcomon, na meg mellé a hétköznapi munka. Továbbá szeretném megköszönni a pécsi legendáknak, különösen Geiger Miklósnak a minden irányból érkező támogatást! Az autósport kedvelőknek, akik folyamatosan biztatnak! Nem utolsó sorban a Pécs Rallye rendezőinek, a Balatonyi Rallye Team és a Wild Dogs Slalom csapat munkáját,és támogatóinak, hogy részt vehettünk. Nélkülük ez nem lett volna a hétvégén! Továbbá köszönöm a lehetőséget neked, hogy mindezt elmesélhettem!

Köszönöm, hogy időt szántál kérdéseim megválaszolására!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük