Ezek a sorok már jó ideje érlelődtek bennem, és azon gondolkodtam melyik verseny előtt írjam ki magamból? Sajnos egy tragédia végül okot adott arra, hogy nekiüljek megfogalmazni azt, amit egy jó ideje látok már és ami árnyékot vet a rally társadalomra.
Ki ne látott volna már sportbírókkal, vagy biztonságiakkal veszekedő nézőtársat, aki rossz helyen áll vagy éppen ÜL!!! Ki ne látott volna már “sportbarátot” aki olyan ittas volt, hogy konkrétan azt sem tudta, milyen rendezvényen van? Ki ne hallotta volna már a mondatot: “Öreg, én már 10-20-30 éve járok versenyre!” Persze mindez nem mentesít a nézőkre vonatkozó szabályok alól és ha rossz helyen áll “hősünk”, épp olyan életveszélyben van, mint aki az első versenyére látogatott ki.
Magam is láttam már hasonló jeleneteket, amelyben arcok vívják a rally mindennapjainak harcait.
A sportág nem egy sportbírót vesztett el azért, mert megunták ezeket a harcokat, mert elegük lett az ittasan anyázókból és az öntörvényű okoskodókból, akik már ezer éve járnak versenyekre, de még mindig nem tartják be kedvenc sportáguk szabályait.
Nem egyszer próbáltam magam is jobb belátásra bírni nézőtársakat fájóan kevés sikerrel. Nem harcolok, csak kérdezek: Biztos ott akarsz állni? Jó ötlet ott ülni?
Közös szenvedély ez, ami közös felelősséggel is jár, hitem szerint aki szeret egy sportágat, az mindent megtesz azért, hogy az sikeres legyen, hogy jó híre menjen, hogy egyre többen érdeklődjenek iránta. Nézőként “csak” annyit tehetünk kedvenc sportágunkért, hogy betartjuk a ránk vonatkozó szabályokat és nem adunk okot olyan címlapokra, amelyekből fájóan sokat olvashattunk az elmúlt pár napban.
Vajon a tragédia után megszólal-e a vészcsengő? Csak remélni merem, hogy igen és az elkövetkező rally versenyeken egyre több lesz az arc és kevesebb a harc!