Többször feltették már nekem a kérdést, hogy milyen az autóversenyek világa a színfalak mögött? A kíváncsiság jogos a kérdezők részéről, a válaszom pedig igen rövid szokott lenni: emberibb, mint hinnétek!
Rajongók, média, mosolygás
A tévében látott sztárok a színfalak mögött nagyon is emberiek, szerények, sehol semmi sztárallűr. Mire pályafutásukban elérnek egy komolyabb szintre, megtanulják már kezelni a sajtót, a fotósok és a rajongók rohamát is. Korán érkezve a pályára láttam már munkába menni Michelisz Norbit, aki nem tud olyan korán érkezni, hogy mire elér a csapathoz ne készüljön vele 15-20 közös kép. Állta a rohamot becsülettel, és a kora reggeli időpont ellenére végigmosolyogta az egészet.
Feszültséggel teli percek
A rajongás és a médiafigyelem még ha néha terhet is jelent, még mindig a kellemesebb oldala a versenyzők életének. Nekik is vannak feszültséggel teli perceik, különösen, mikor nem mennek éppen jól a dolgok. A mindig mosolygós közönségkedvenc, Tom Coronel is tud dühös lenni. Amikor ebben az állapotban találkoztam vele, minden mozdulatából lejött, hogy nagyon felbőszítették. Fél órával később pedig állt a box előtt és élőben jelentkezett be közösségi oldalára megnyugodva, mosollyal az arcán.
A széteséstől az első nyilatkozatig
Egy kiesés mindig megviseli a versenyzőt, nincs rosszabb számukra, mint a pálya mellett állni tehetetlenül. 2013-ban a Rally Világbajnokság Németországi versenyén a közelben esett ki Jari Matti Latvala vezető helyről. Pár perccel az eset után, csalódottan sétáltak a pálya szélén navigátorával, és a csapatnak telefonáltak. A közelben leszállt egy helikopter, kitette a médiásokat, akik egyből munkához láttak. Latvala, aki pár perce még a szétesés jeleit mutatta, megigazította magán a tűzállót, felvette a sapkát, és teljesen profin, összeszedetten nyilatkozott. A szétesése tette emberivé magát a pillanatot, az összeszedettsége pedig megmutatta profizmusát. A két véglet között csupán néhány perc telt el!
Az aggodalom hullámai
A bélapátfalvai hegyi pályán drift versenyeken történt már néhány nagy bukás. Amikor Zángó Zoli 2015-ben egy műszaki hiba miatt esett egy komolyabbat, a depóból elindult a mentő. Az aggodalom percek alatt futott végig a depón, egymást kérdezgették a versenyzők és a szerelők, hogy Zoli jól van-e? Szerencsére jól volt, de ezt ekkor csak találgatni lehetett. Az, hogy a bukás hírére így reagált a depó népe, újabb emberi pillanat volt az autóversenyek világából.
Érzelmek teljes skálája
Az autósport sokszínű világa az érzelmek teljes skáláját felvonultatta már a szemem előtt az évek során. A versenyzők életének is vannak olyan pillanatai amik nehezek, és ezekre ugyanúgy reagálnak, mint mi a hétköznapokban. Lehetnek dühösek és csalódottak, de a negatív érzelmeken gyorsan túljutnak, megtanulják kezelni a nehéz helyzeteket. Nem találkoztam még pesszimista beállítottságú autóversenyzővel, bármi történt is velük, igazi sportemberként álltak fel komolyabb mélypontjaikból is. Szemükben a régi tűz csillogott, ami azt üzente: GYŐZNI AKAROK!!!