Szauer Gergőt nem kell bemutatni, aki valaha is látta versenyezni, tudja mire képes. Hiányzott is a versenyekről és többen, köztük én is igazságtalannak tartottuk a sorstól, hogy egy ilyen tehetségnek nem jut autó. Idén azonban visszatért és bizonyította, hogy a kényszerszünet alatt mit sem veszített a sebességéből.
Elsőként térjünk vissza arra az időszakra amikor nem tudtál versenyezni. Mennyire volt ez nehéz a számodra, és számítottál-e arra, hogy még visszatérhetsz?
Az elmúlt 8 évben a rallye volt a középpontban, a szó legszorosabb értelmében, emiatt nagy vívódást jelentett elfogadni, hogy nem megyünk többet. Meglepetésemre az akkori csapatomból én léptem túl rajta elsőként, a barátokból verbuválódott csapattagok sokkal nehezebben. Egy esetleges kudarcon nem szeretek sokáig rágódni, igyekszem megoldást találni rá az ésszerű kereteken belül, ha ez nem sikerül, akkor elfogadom és továbblépek. A rallye nagyon sok időt és energiát emészt fel, amikor megszűnt mindkettőből rengeteg lett – mondja mosolyogva. Az autósport előtt motoroztam, ami hasonló az autózáshoz az alap törvényeit tekintve, ezért újra visszatértem a motorozáshoz és mellette újra elkezdtem versenyszerűen bokszolni, azzal a céllal, hogy még egy utolsó lehetőségként a korom miatt, megpróbálunk jó eredményt szerezni az amatőr OB-n. Ezekkel igyekeztem betölteni az űrt ami a rallye nélkül keletkezett és elvonni a figyelmem róla. A visszatérés lehetősége nem lebeghet a szemed előtt konkrét és látható lehetőségek nélkül, mert az felemészt. Azzal zártam le magamban a visszatérés gondolatát, ha valakitől, valamikor lehetőséget kapok, akkor élni fogok vele.
Jártál versenyekre nézőként?
Abban az időszakban nem éreztem jól magam a versenyek körül és beszélni sem szívesen beszéltem róla, így kerültem az ilyen környezetet és társaságot.
Id. Ranga László a példaképed, ha jól tudom. Mennyire inspirálnak az ő eredményei mikor autóba ülsz, mennyi erőt merítesz a példaképedből?
Igen, Id. Ranga Lászlót tartom az általam ismert hazai rallye versenyzők közül a hozzám és az elképzeléseimhez legközelebb állónak, ezáltal a példaképemnek. Igyekeztem úgy hozzáállni és végezni ezt a tevékenységet, ahogy azt Tőle láthattuk, hallhattuk…eddig jól működik úgy érzem – mondja újabb mosollyal az arcán. Magánemberként nem volt szerencsém ismerni, de úgy gondolom, sportemberileg mindenki meríthet belőle olyan pluszt, amitől jobbá válhat.
Mi az a pillanat eddigi pályafutásodban, ami örök emlék marad, és mi az, amit legszívesebben elfelejtenél?
Szerencsémre, nagyon nehéz két pillanatot kiemelnem, mert annyira színes és élményekkel teli az eddigi pályafutásunk. Az egyik és legfontosabb emlékem, hogy édesapám – és persze közvetve mások is, akiket kérek nézzék el, hogy nem nevesítem őket de – olyan autókat épített meg nekem, amikkel egyetlen dolgom az maradt, hogy a saját képességeimhez mérve a lehető legtöbbet hozzam ki belőlük. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt nyolc évben hányszor estem ki versenyből műszaki hiba miatt. A másik ilyen kedves emlék, hogy az autóversenyzés kapcsán megismertem a legjobb barátomat, Rácz Lászlót. Elfelejteni legszívesebben azokat a pillanatokat felejteném el, amikor szembesültem a pénz és az anyagi érdekek szabta korlátaimnak, amikkel átlagemberként nem tudsz mit kezdeni. Meg is feszülhetsz, akkor sem.
Mi álmaid versenye?
Ha nagyon merész vagyok, akkor egy Monte Carlo Rallye. Azt mondják, nagyon nagyon nehéz. Idén volt lehetőségünk nézőként látni a színvonalat és a környezetet. Úgy gondolom, az egyik legmerészebb álmom az, hogy ott elindulhassunk…a többi már rajtunk múlna!
A rallye rajongók egy része már R5 autóban lát lelki szemei előtt, amiben az abszolút bajnoki címért küzdesz. Mennyire látod reálisnak azt, hogy ezekből lesz egyszer majd valami?
Ezt több, mint megtisztelő a részükről, de a Mitsubishi adta lépcsőzetesség és fokozatosság miatt, úgy gondolom, teljesen jó az a technika egyelőre, ami alattunk van. Ezzel az autóval sokat lehet tanulni és fejlődni, óriási potenciál van benne egy komolyabb autóra való felkészüléshez. Nyilvánvaló, ha egyszer lesz lehetőségem az életemben kipróbálni egy R5-ös autót, boldogan igent fogok mondani, azonban a jelenlegi helyzetünkben realitását még nem látom.
Győzelmekkel tértél vissza, ami nem mindennapi teljesítmény. Hogy érzed, van még benned, vagy már a határaidat feszegeted?
Köszönjük szépen. Arra törekszem – ahogy azt tettem eddig is mindig, mikor versenyautóba ülhettem – hogy a határaimat feszegessem, és egyre szélesebbre toljam őket. Enélkül nem lehetnék gyorsabb,tapasztaltabb, felkészültebb. Ez szolgálja a fejlődésem. És véleményem szerint ennek a folyamatnak nincs vége. Mindig, mindenhonnan van hova, tovább fejlődni, csiszolódni, jobbá, gyorsabbá válni. Rengeteg van még bennem és mindenki másban is. Az már csak az egyénen múlik, mit akar vagy mit tud kihozni magából.
Egy új csapat tagja vagy, hogy sikerült a beilleszkedés?
A csapatnak csak köszönhetek. Kiemelkedő a szerviz tudása, alázata és odaadása az elsőtől az utolsó emberig. Csókolom a kezüket. – mondja újabb mosoly kíséretében.
Mi a legviccesebb sztori ami visszatérésed óta megesett veled?
Kiemelni nem tudnék konkrét esetet…a navigátorom annyira “hülye” hogy folyamatos a röhögés és a jókedv. – felnevet.
Végezetül, ha rajtad múlna és lenne egyvalami, amit azonnal megváltoztatnál a hazai rallye-ban, mi lenne az?
Megváltoztatnám azon emberek érzéseit és hozzáállását, akiktől függ a rallye léte és működése. Mindezt úgy, hogy sokkal inkább érezzenek vágyat, szeretet, alázatot a sport iránt, mint az abból számukra kinyerhető pénz iránt.
