A Lóerők Éjszakája más, mint a többi verseny, amit a Drifted csapata szervez. Megvan a maga varázsa, feelingje az egésznek, ilyet vagy itt él át az ember, vagy a hegyi versenyen Bálapátfalván. Míg utóbbi a veszélyességétől borzongat meg, a Lóerők Éjszakájának a látványa ragad magával.
Kezdem azzal, hogy örültünk, hogy odaértünk! Hétvégi vezetőkből nincs hiány szombat délután, így a fotós kolléga vezetési rutinja sokat segített abban, hogy kiszállhattunk a drift depónál. Megvolt a szokásos beléptetés, megkaptuk a mellényt és mehettünk is a dolgunkra. Első utunk azonban nem a pályára vezetett, hanem a Jet kamionhoz, ahol Indián Pete táborozott és várta, hogy beizzíthassa a 12000 lóerős gépszörnyetegét.
Készítettünk vele egy interjút amit itt olvashattok. Az interjú után Pete készségesen megmutatta a monstrumot, és nagyon örült, mikor megtudta, hogy az interjút meg fogja kapni angol nyelven. Nem mindennapi látvány egy ekkora gépszörnyeteg, így alaposan körbejártuk. Az idő azonban pereg és a tervezett feladatok közül csak az elsővel végeztünk. A drift pályán már zajlott az élet, a délelőtti esőnek nyomai azonban még felfedezhetőek voltak itt-ott.
A depó népesebb volt, mint legutóbb a taszári verseny alatt, jó lenne, ha ez maradna a trend. A pálya egy végtelenül hosszúnak tűnő jobbos ívből, majd az abból induló szintén hosszú balosból állt. Tény, hogy láttam már ennél kreatívabbra kijelölt pályát is, azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a pálya megvilágíthatóságát is nézni kell annak tervezése során. A kihangosítás jó volt, néha túlzottan is, a szokott zenék sajnos többször elnyomták a motorhangot. Nekem a zene akkor is elég lett volna, ha a pálya üres, amikor van a pályán autó inkább azt hallgatnám legközelebb. A LED falon a felettünk repkedő drónok élő képei mellett bejátszásokat láthattunk a depóból, és reklámok is futottak. A tsuiso edzések után ismét Indián Pete táborhelyét látogattuk meg, ahol megnéztük a Jet Truck Show első felvonását. Dübörgött a gép, óriási lángot eregetve magából, jókora füstoszloppal megtoldva azt. Biztonságos távolságra voltam a szörnytől, de még így is éreztem a tűzoszlop hőjét az arcomon. Amíg jöttünk-mentünk a pályák között, a tömeg egyre csak özönlött a pályák mellé, amiket végül teljes egészében körbe is álltak.
A Semi-Pro top 16 küzdelmei szokás szerint élesek voltak. A mezőny egyre erősödik, komoly verdákat tesznek a csapatok a pályára, és a versenyzők tudása is egyre jobb. Az idő telt, a Nap pedig lassan, de biztosan eltűnt a horizonton és leszállt az éj. A pálya megvilágítása mindenkinek mást nyújtott, nézőknek jó lehetett, versenyzőt sem hallottam panaszkodni, fotós és operatőr szempontból finoman fogalmazva kihívást rejtett.
A versenyzői felvonulás látványos volt, a gumifüstben forgó verdák látványa, a lángokat köpködő kipufogókkal jól néztek ki. A bemutató után a versenyzők felsorakoztak a nézőkkel szemben, ahol a szpíkerek kérdezgetni kezdték az indulókat. Ha mindenkire csak két percet szánnak, akkor egy 50 fős mezőnyben ez több mint egy óra beszélgetés. Ez a programelem így túl hosszúnak, erőltetettnek tűnik, a nézők autóversenyre jönnek, egy pálya száguldó autók nélkül elég kiábrándító ilyen hosszú ideig. A Jet Truck Show második felvonása a drift pályán éjszakai körülmények között azonban ismét feldobta a hangulatot.
A tűzijáték után még streetfighter motorosok bemutatóztak, majd a felvonult mezőny elhagyta a pályát. A versenyt a profik zárták, akik nevükhöz méltón tették oda a vasat egymásra, és számos komoly összecsapásra, és visszahívásra került sor. A második kanyar elején található gumifalat többen eltalálták, így a pályabírók hiába építették újra, volt, hogy körönként tehették meg ugyanezt. A verseny eredményeiről a drifted.hu oldalon tudhattok meg többet.
A Lóerők Éjszakájából a szervezők megpróbálták kihozni a maximumot, és sok programot fűztek egymásba ezzel színesítve a versenyt. A kisebb hibák ellenére megérte a Drift Arénában tölteni ezt az éjszakát, aminek ismét különös varázsa volt!