Nem nehéz elképzelni, hogy érezhette magát hétfő reggel, ébredés után Sebastian Vettel. Az élről kiesni, egy olyan versenyen, melyen végig vezetett és dominanciája révén simán meg tudott volna nyerni, kegyetlen fájdalom lehet. A technikai sportokban persze a “volna” ismeretlen fogalom, az eső megérkezett a pálya fölé, Vettel kicsúszott, Hamilton pedig győzött és összetettben átvette a vezetést.
Talán öröm az ürömben, hogy most csak 1 hét szünet van 2 nagydíj között, így Vettel és a Ferrari is már a Hungaroringre, illetve a lehetséges visszavágásra koncentrál. A Magyar Nagydíj után következő nyári szünet is egész biztosan segíteni fog fájdalma enyhítésében, de abban is biztos lehet, hogy nem ő az első és nem is az utolsó, aki vezető helyről veszít el egy futamot. Sőt, ezzel egész jó “társaságba” került.
1. Häkkinen elsírta magát a pálya szélén
Amikor 1999-ben az ősi rivális McLaren és Ferrari az Olasz Nagydíj helyszínére érkezett, a címvédő világbajnok, Mika Häkkinen vezette a bajnokságot. Nyerni akart, egyrészt, hogy megerősítse előnyét, másrészt, hogy hazai pályáján győzze le a vörösöket.
Häkkinen beteg volt, lázasan vágott neki a versenynek és minden jól is alakult, egészen a 30. körig, amikor elérte az első sikánt. Visszaváltott, a McLaren megforgott, a finn bajnok pedig a kavicságyba csúszott, egyenesen a tifosi-k elé. Miután kiszállt az autóból, eldobta a kesztyűit és futni kezdett, hogy el tudjon bújni valahova, ugyanis már nem tudta visszatartani könnyeit. Azonban a Forma-1-ben nem lehet elbújni, egy helikopter kamerája megörökítette a bajnok könnyeit.
A finn ebben az évben végül meg tudta védeni bajnoki címét, de az is némi enyhülést jelenthetett számára, hogy nem Ferrari hazai győzelem született a versenyen, hanem Heinz-Harald Frentzen nyert a Jordan-nel. Érdekesség, hogy Häkkinen soha nem tudott nyerni Monza-ban.
2. Hill, aki soha nem tudott nyerni hazai versenyén
Graham Hill Silverstone-ban, 1960-ban állt legközelebb ahhoz, hogy megnyerje hazai nagydíját. Sajnos a fékjei nem így “akarták”, ugyanis a 72. körben, 5 körrel a leintés előtt fékhiba miatt BRM-jével kicsúszott a Copse kanyarban, ezzel kiesett a versenyből.
Hill ötször nyert Monaco-ban, 1966-ban megnyerte az Indianapolis 500-at, a Le Mans-i 24 órás versenyt, kétszeres Forma-1 világbajnok volt, de soha nem tudta megnyerni a Brit Nagydíjat.
3. & 4. Arnoux és Prost dupla kiesése
Minden Monaco-i Nagydíj különleges, de jelen kontextusban az 1982-es versenyt kell megemlíteni.
A heves Rene Arnoux volt az első, aki “eldobta” a győzelmet. Pole pozícióból indulva, majd előnyt kiépítve vezetett a versenyben, de a 15. körben megpördült és kiesett. Ezzel megnyílt a lehetőség a Renault-val versenyző, későbbi legendás Alain Prost előtt, de esni kezdett az eső és a 74. körben, a sikánból kifelé a szalagkorlátnak ütközve összetörte autóját, így ő is kiesett.
Elérkezett Riccardo Patrese esélye, hogy megnyerje első nagydíját, az olasz azonban megmagyarázhatatlan módon megpördült a Loews kanyarban. Az őt üldöző Didier Pironi Ferrari-jából eközben kifogyott az üzemanyag, ahogy a mögötte haladó Andrea de Cesaris Alfa Romeo-jából is. A zászló végül mégis Patrese-nek állt, a pályabírók eltolták a veszélyes helyen álló autót, a versenyző “beröffentette” a lejtőn leguruló gépet, befejezte az utolsó kört és megnyerte a nem mindennapi versenyt.
5. Mansell “rátette” a fehér vonalra
Peter Warr, a Lotus csapatvezetője soha nem értette, hogy későbbi főnöke, Colin Chapman mit látott Nigel Mansell-ben. Mindig az volt a kendőzetlen véleménye, hogy “Ő soha nem fog nagydíjat nyerni, amíg lyuk van a s***emen.”.
Mansell 1984-ben egyszerűen brilliánsan versenyzett Monaco-ban. Prost mellől indult a második helyről, szinte szárnyalt az esőben, majd a 11. körben átvette a vezetést. Később azonban ráhajtott egy fehér útburkolati felfestésre a Massenet kanyarhoz felfelé menet, a JPS Lotus megcsúszott és a szalagkorlátnak ütközött.
Warr véleménye egyébként 31 nagydíj győzelem és egy bajnoki cím után is változatlan maradt: “Mansell csak szerencsés volt és semmi több.”.
6. Senna őrült versenye Monaco-ban
Vettel szomorúsága és dühe egészen semmiségnek tűnik a Forma-1 talán leghíresebb kieséséhez képet. Ayrton Senna lenyűgöző teljesítményt nyújtott 1988-ban, Monaco-ban, amikor szinte emberfeletti teljesítménnyel felérő pole-t futott, de másnap a versenyen bebizonyosodott, hogy a brazil versenyző is nagyon is ember, aki hibázhat.
A város utcáin körözve szinte már legyőzte csapattársát, ősi riválisát, Prost-ot és zsebében érezhette a győzelmet. Azonban örök igazság, hogy a versenynek akkor van vége, ha leintették és a versenyzők áthaladtak a célvonalon: Senna ugyanis a Portier-ben a szalagkorlátnak ütközött. Kiszállt az autóból és a sokk hatására eltűnt a pályáról, mint később kiderült, a lakásába vonult vissza.
Prost tudta, hogy érez ellenfele: hat évvel korábban vele is megtörtént ugyanez, hiszen még a legjobbak is el tudják “dobni” az autót és a győzelmet.