A szerencse forgandó és ez az élet minden területén elkísér bennünket. Nem volt ezzel másképp Nigel Mansell sem, aki mielőtt a csúcsra ért volna 1992-ben, néhány alkalommal cserben hagyta a szerencse.
1987. Hungaroring
Akkoriban szebb napokat élt meg a Williams csapat, sőt a Williams Honda az egyik legerősebb csapat volt, amely világbajnoki győzelemre képes autót tett a pályára. Mansell mellett Nelson Piquet versenyzett a csapatban és rivalizálásuk a teljes szezonban elkápráztatta a nézőket. Elérkezett a második Magyar Nagydíj, ahol Mansell a pole-ból indulva magabiztosan vezette a versenyt Piquet előtt. A szerencse azonban elhagyta Mansellt, aki pedig a kerékrögzítő csavart hagyta el és így az élről esett ki a versenyből. A jelenet a videóban 14:15-től látható.
A bajnokság folytatódott, ahogy a Mansell – Piquet csaták is a világbajnoki címért, a szerencse azonban ismét Nigel ellen dolgozott.
1987. Suzuka
Suzukában első ízben rendeztek versenyt, így csütörtökön is tartottak egy szabadedzést. Mansell az egyik körében több mint 200 km/h-s sebességgel haladt, amikor „kitört” az autója hátulja és hatalmasat bukott. Olyan szerencsétlenül csapódott be a gumifalba, hogy súlyos gerincsérülést szenvedett. Természetesen a versenyen nem indulhatott el.
“Amikor a helikopterben a pálya felett repültünk, akkor döbbentem rá, hogy még élek. Óriási fájdalmaim voltak, tudtam, hogy a bajnokságnak számomra vége van, de örültem, hogy élek.” – nyilatkozta később Mansell.
Mansell nem adta fel álmát és felépülése után visszatért a versenyzéshez. Nagy csatákat vívott, a kor nagyjai között emlegették és vetélytársai tiszteletét is kivívta.
1991. Kanada
Nigel lehet, hogy nem ismerte a “Ne igyál előre a medve bőrére!” mondást. 1991-ben Kanadában a verseny utolsó körében járt már és magabiztosan vezettet. Annyira a kezében érezte a győzelmet, hogy a hajtűben már a közönségnek integetett, de a nagy ünneplésben nem figyelt eléggé a vezetésre, a fordulatszám annyira leesett, hogy leállt alatta a Williams. Az üldöző Nelson Piquet köszönte szépen a megörökölt első helyet, amellyel begyűjtötte pályafutása 23., egyben utolsó futamgyőzelmét. Ezzel pályafutása legabszurdabb kiesését könyvelhette el.
A három említett eset jól példázza, hogy egy versenyző mennyi mindenen megy keresztül pályafutása során. A szerencse éppúgy térül-fordul a versenypályákon is, mint az élet minden más területén.