Mindenki éli a maga életét, álmok és célok felé haladunk utunk során. A cél felé haladva vannak akadályok is és van olyan álom, ami sajnos nem válik valóra. Többünket inspirál is valami vagy valaki arra, hogy ne adjuk fel, tenni kell tovább a dolgunkat a cél érdekében és amikor el is értük azt, ideje új célok felé venni az irányt.
“Kiviszem az öcsit a versenyre!”
Szinte máig hallom ezt a mondatot, amikor a bátyám kézen fogott úgy 8 évesen és irány a Mecsek Rallye! Túlzás lenne azt állítani, hogy onnantól kezdve éjjel nappal az autósporté lett életemben a főszerep, de belesodródtam a rajongók táborába. Szép lassan fedeztem fel a rally után a többi szakágat is és mivel a család apraja (akkoriban ez én voltam)-nagyja versenyekre járt, egyre szélesedett az érdeklődési köröm is a sportágban.
Egy kép a szobám falán
1987-ben átélhettem az első F-1 élményemet a Hungaroringen, amit néhány tévé előtt végigizgult futam előzött meg. Mikor először beléptem a pálya kapuján, már a kedvencem volt a még feltörekvőben lévő pilóta, akinek a karrierjét végig is követtem: Ayrton Senna képe máig a szobám dísze! Mikor akadályokat gördít elém az élet, mindig eszembe jut az ő kitartása, a győzni akarása, vagy egy idézet tőle, ami adott helyzetemben megállja a helyét.
Találkozásom a videók világával
Az évek teltek, szezon szezont követett; akad verseny, amin tátottam a szám és volt olyan is, hogy csalódottan értem haza. Sok versenyre azonban nem értem oda, vagy a távolság vagy az időhiány volt az oka, de lemaradtam ezekről. Aztán ahogy az internet teret nyert, rákattantam a YouTube-ra. Máig képes vagyok órákat keresgélni a felvételek között és nem csak azt nézem, ki hogyan autózott a jelenetben. Mára már azt lesem, hogy az operatőr milyen szöget használt, ellenfényben volt-e, vagy, hogy megremegett-e a keze a döntő pillanatban, mikor egy bukás került a kamera fókuszába? Nem kevés máig használt videós fogást tanultam meg mások felvételeiből és a tanulási folyamat a mai napig tart. Számos hazai videót láttam a Lepold Sportvideó gondozásában, és arra, hogy videózni kezdjem Lepold Zsolti inspirált, igaz, ő aligha tud erről. Így 2010-ben azon kaptam magam, hogy saját YouTube csatornám beállításait végzem:
https://www.youtube.com/user/Pintiracing
Hamarosan 10 éve lesz már, hogy kamerát ragadtam, élmények egész sorát éltem át ez idő alatt és egyetlen percét se bántam meg ennek az időnek; sőt, alig várom a következő olyan napot, hogy újra kamera legyen a kezemben.
Sodródás a közösségi média felé
YouTube csatorna tehát már volt, a versenyekre járás kisebb-nagyobb kihagyásokkal ugyan, de folytatódott. Mindenki kiereszti a gőzt valahol, lazít és kiszáll a hétköznapok mókuskerekéből. Számomra ez a hely a pálya széle lett, ám több ismerősöm is panaszkodott, hogy nem jutott el valami okból ahová én. Semmi gond – gondoltam – akkor megmutatom nekik mit láttam. Így született meg a Pintiracing facebook oldal ötlete. Persze mire idáig eljutottam már nem egy DuEn videót láttam, cikket és interjút végigolvastam már, így arra, hogy a közösségi média felé sodródtam, Dudás Endre munkássága inspirált. Csatlakoztak az oldalhoz azóta többen is fotósként vagy operatőrként, de aztán az élet továbbsodort bennünket különböző irányokba, de munkájukért a mai napig hálás vagyok. Mára ketten maradtunk Skuta Dáviddal, aki fotózik és nem kevés háttérmunkát is elvégez az oldalon. A weboldal, amin ezek a sorok megjelennek Dávid inspirálására jött létre, azóta persze ezerszer beláttam már, hogy ez volt a jó irány.
Ez lenne hát az út, ami eddig elvezetett, hogy ezeket a sorokat ide itt és most bepötyögtem. Az említett emberek voltak ezalatt az idő alatt az inspirációm forrásai, amit ezúton köszönök meg nekik!
“Mindnyájunknak szükségünk van üzemanyagra. Mások segítsége, tanácsa és inspirációja nélkül leállnának az elménk fogaskerekei, és mi cél nélkül megrekednénk.”
Arnold Schwarzenegger