Egy nagyon más világ

Lassan egy héttel a Baranya Kupa után lecsillapodik bennem a rally láz, viszont a versenyen tapasztalt tüzes forróság egyre fokozódik. Hűs szobám félhomályában vészelem át a nyár legforróbb hetét, miközben olvasom az autós hírportálok cikkeit az újabb “büntető” fékezésről, egymás ledudálásáról és pokolba kívánásáról.

Hétköznapi széthúzás

Már hozzászoktam, hogy egy furcsa néphez tartozom, ahol a széthúzás nemzeti sport, amit olyan profi szintre emeltünk már az  évek alatt, hogy lassan ott tartunk: magyarnak a magyarral a legnehezebb együtt élni. Miközben a legtöbb külföldi hazánk csodás tájairól, fantasztikus ételeinkről, finom borainkról és népünk vendégszeretetéről áradozik, egymással már közel sem vagyunk ennyire barátságosak.

Egy mondás szerint azonban bajban ismerszik meg a barát, és érdekes módon népünk nagyon is összefog, ha baj van! Egy természeti vagy ipari katasztrófa, egy nemzetet megrengető tragédia kell ahhoz, hogy összefogjunk.

Adományokból milliók gyűlnek össze ilyenkor pillanatok alatt, indulnak a segélyszállítmányok, jó látni az összefogás erejét. Aztán ahogy az élet folyamának hullámai elülnek, folytatódik a szürke hétköznapok széthúzása. Aztán jön a hétvége: a naptárban gondosan felírva egy autóverseny és láss csodát, tömegek szellemülnek át!

Pályák menti összefogás

Gyerekkorom óta járom a versenyeket, ez nálunk családi program volt. Így számos műfajt megszerettem, lehet az pályaversenyzés, rally, hegyi verseny vagy gokart, mindegyikben megtaláltam azt, ami tetszik. Amíg más sportágak esetében a szurkolók gyakran egymásnak esnek, az autóversenyeken béke honol, sőt, egymás kedvenceit húzzuk ki a bajból csak, hogy versenyben maradjon egy rally-n. Egy versenyhétvégén többet hallom a “köszönöm”, a “kérlek” és a “bocsánat” szavakat, mint az azt megelőző héten összesen.

Mikor versenyekre nem nagyon járó ismerőseimnek úgy jellemzem a pálya széli életet, hogy nagyon más világ ez, többek között az ilyen barátságos gesztusokra is gondolok. Aki járt már a Hungaroringen egy túraautó versenyen, és átélte annak hangulatát, talán egyetért velem abban, hogy ez is hungarikum. Mert ilyet sehol máshol a világon nem él át a mezőny, ehhez a feelinghez ide kell jönni Európa közepébe.

Sportrajongó nép a miénk és az autóversenyekért való rajongás is apáról fiúra száll, a Baranya Kupán is láttam az utánpótlás nevelés néhány példáját.  A versenyhétvége varázsa azonban tovaszáll, fordítom a naptáram és egy újabb hét újabb hétfőjét kezdem. A közeli kisvárosba autózom, ahol a zebra előtt megállok és átengedek egy állapotos hölgyet. Mögöttem autós társam dudál, tükörbe nézek: vadul gesztikulál, épp a pokolba kíván. Nincs mit tenni, hétköznap van én pedig egy különös nép gyermeke vagyok.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük