Ott ültem a tévé előtt 1994. május elsején és a Forma-1 eseményeit követtem, mint sok-sok ember világszerte. A királykategória drámai hétvégéje már addig is nyomasztó volt. Aztán megtörtént Ayrton Senna végzetes versenybalesete, ezzel a már életében legendás bajnok földi pályafutása véget ért. Öröksége azonban ott van szerte a világban, emlékhelyeken, versenyautók oldalán, vagy abban az alapítványban, amit nővére keltett életre testvére halála után.
A drámai nap óta pontosan 25 év telt el és Senna legendája épp olyan töretlenül van jelen a köztudatban, mint azon a napon, amikor az megszületett. Könyvek dolgozták fel rövid, de nagyon intenzíven megélt életének minden pillanatát. Készült róla film és világszerte emléktáblákat, szobrokat avattak a tiszteletére. Ritka az olyan hónap is, amikor valamelyik autósport oldalon ne kerülne elő róla egy újabb kép vagy egy eddig még nem ismert történet.
Számos versenypálya kanyarját róla nevezték el, így ha ott történik valami egy verseny folyamán, megemlítik a közvetítésben a nevét. Az említett megemlékezések egy része nagyszabású és látványos, hírük sok emberhez eljut. Vannak azonban a csendben emlékezők, akik a maguk módján tartják életben Ayrton emlékét. Ki tudja hányan gyújtanak ma gyertyát, mennyien pillantanak fel egy őt ábrázoló poszterre, vagy ütnek fel egy róla szóló megsárgult könyvet, néznek meg egy videót?
Járom a versenyeket épp úgy, mint 25 évvel ezelőtt, van ami az ember életében nem változik. A sebesség iránti szenvedély kiolthatatlan az emberek sokaságából és örömmel tartozom népes táborukba. A versenyeket járva egy idő után már tudatosan kerestem azokat az apró nyomokat amik megemlékeznek a bajnokról.
Azt persze túlzás lenne állítani, hogy másba se botlottam minden versenyen, csak ezekbe a jelekbe. 25 év hosszú idő, versenyzők generációi nőttek fel úgy, hogy csak videókon láthatták, vagy könyvek lapjain olvashattak Ayrton-ról. A szerencsésebbeknek a boxokban megőszült idős urak beszélhettek személyes találkozásukról is. Mindez a nézőkre is igaz, hiszen azok, akik látták versenyezni és követték pályafutása éveit, rájuk ma már irigykedve tekint a fiatalok tábora.
A megemlékezés jelei azonban itt vannak közöttünk a mai napig. Többségük matrica formájában köszön vissza ránk egy versenyautó oldalán, egy lakóbuszon, vagy egy rajongó autójáról. Ők így emlékeznek, és tartják életben a bajnok legendáját. Ezek a csendes megemlékezések épp olyan fontosak, mint egy szobor avatása, vagy egy kanyar elnevezése.
A mai nap az emlékezés napja, emlékezés egy legendára, egy bajnokra, egy emberre! Remélhetőleg ez még hosszú ideig így is marad, az elmúlt 25 év ezt igazolja. Így ő is egy lesz azok közül az autóversenyzők közül, akik a legdrágábbat adták szenvedélyükért, de mégsem vesznek a feledés homályába.