Futás a tűz felé!

A Lóerők Éjszakáján akad bőven felejthetetlen pillanat, és volt ami nem volt veszélytelen. Az unalomig ismételgetett “Az autósport veszélyes” mottó ismét igazolást nyert, és igen a veszély minden biztonsági intézkedés ellenére ott lopakodik az autók körül!

Az éjszakai drift verseny sokaknak volt “csupán” egy éjszakai kaland a sok közül. A nyár eddigi legforróbb hétvégéjének két napját a sportbírók a híressé vált betonkockán töltötték. Árnyékban is harminc fok fölé szökött a hőmérő higanyszála, mindehhez a beton is ontotta magából a pokoli meleget; napközben a Lóerők Éjszakája inkább hasonlított egy versenyre a pokol tornácán!

Ilyen körülmények között dolgozta végig a verseny mindkét napját a sporik csapata, mert ők a pénteki zárt edzésnapon is szolgálatban voltak és akkor is tombolt a hőség. Rohangáltak a bóják után, újra és újra tették őket vissza a helyükre. Építették a gumifalat vég nélkül és végezték a műszaki mentést is. Rádióztak egész nap, ügyeltek a verseny tisztaságára és segítették a pontozók munkáját is, akik nem láttak minden részletet a toronyból.

A munka fizikailag és szellemileg is megterhelő még egy átlagos napon is, a pokoli meleg azonban sokat nehezített az egyébként sem könnyű munkán. Mi fotós barátommal csak a szombatot töltöttük a pályán és ahogy haladtunk előre a napi programok sorában, a sporik is egyre fáradtabbak lettek. Természetesen voltak váltások és cserék a posztok között, de túl sok pihenő nem jutott.

A sötétség leszálltával a munkájuk még több koncentrációt követelt: az addigra már fáradt csapattól az utolsó órák követelték a legtöbb munkát. Még több bóját kellett visszatenni, a gumifal építés is folytatódott, ahogy a műszaki mentésekre is volt példa. Az ember azt hihetné, hogy ezek után már aligha lesz ennél durvább ez a verseny a sportbírók szempontjából.

Aztán kigyulladt egy autó!!!

A tűz mindenki rémálma egy autóversenyen, nagyon gyorsan pusztít el embert és technikát egyaránt. A sporik nagyon gyorsan reagáltak a nem mindennapi vészhelyzetre és pillanatok alatt eloltották a tüzet. Mindezt egy kétnapos nagyon megterhelő versenyhétvége utolsó óráiban, mikor nem vágyhattak másra, mint egy jéghideg zuhanyra, egy annál is hidegebb sörre és egy hűs szobára ággyal.

Hazaértünk és elkezdtük feldolgozni azokat a fotókat és felvételeket, amiket a versenyen gyűjtöttünk. Szinte minden verseny után érnek minket meglepetések a több száz fotó és felvétel átnézése során. A rengeteg pillanat közül van, amire még mi sem emlékezünk, így visszanézve villannak be újra olyan momentumok amik fölött a nagy pörgésben elsiklottunk. Aztán elkészült a fotóalbum, ami Skuta Dávid munkája és megláttam ezt a képet, ami többet mond ezer szónál.

A lángoló autó felé rohanó sportbíró képe mindennél többet elmond áldozatos munkájukról. Mindezt egy olyan kétnapos verseny vége felé, amit már felvázoltam. Nagyra becsülöm az autósport minden szereplőjét. Számomra nemcsak a versenyző a hős, sok-sok ember munkája kell ahhoz, hogy ők pályára gurulhassanak. Az, hogy ezek közül a munkák közül a sportbíróké az egyik legáldozatosabb, nem is lehet kérdés. A Lóerők Éjszakáján nyújtott teljesítményük előtt e sorokkal emelem meg sajátos “kalapom” és remélem ha legközelebb dolgozni látjátok őket, eszetekbe jut: nélkülük nem lenne móka és kacagás, nem lenne csapatás és nem lenne verseny sem!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük