A Hungaroring legendás pálya; ennek megszületéséhez versenyek egész sora járult hozzá, remek pillanatok sokaságával. Avattak itt F-1 világbajnokot, néhány versenyző itt aratta első győzelmét és olyan előzésekkel is kápráztattak már el itt bennünket, amiken évtizedekkel később is tátott szájjal ámulunk.
Aligha láthattunk az utóbbi években túraautós összefoglalót, amiben ne szerepelt volna a Hungaroring közönsége. Jól emlékszem az első – akkor még WTCC – versenyre, ami hangulatával vált számomra felejthetetlenné. Nem hittem volna akkor, hogy évekkel később úgy írok majd erről az atmoszféráról hogy az mit sem vesztett erejéből. A közönség évről évre bizonyítja az autósport iránti töretlen lelkesedését, lehetett tomboló a hőség, eshetett az eső és fújhatott már-már jeges szél, tízezrek tombolták végig a versenyhétvégéket.
Volt alkalmam látni a pálya teljesen üres tribünjeit egy F-3 teszt során és a pályára boruló nyomasztóan ható csendet is megtapasztaltam, mikor éppen minden versenyző a boxban volt. Sehol a nézők moraja, sehol a dudaszó és a zászlóerdő, ami megszokott látvány egy versenyhétvégén.
Akkor és ott értettem meg igazán, hogy minden verseny vagy bajnokság rendezője miért is hangoztatja a kezdetektől, hogy a nézőket akarják kiszolgálni és ezt tartják a legfontosabb célnak munkájuk során.
Nélkületek, nézők nélkül semmi az egész, körbe-körbe autózás aminek nincs hangulata, mert nincs aki megteremtse azt. A szereléssel járó zajok, a felbőgő motorok hangja mit sem ér, egy egy duda felharsanása nélkül, és amikor felhangzik a “Nooooorbi Nooooorbi Noooooorbi…” rigmus, ezzel teszitek fel a koronát a pálya hangulatára!
Évente egy esély van arra, hogy azok is a legenda részévé váljanak, akik még egy túraautó versenyen sem vettek részt. Akik pedig már átélték a hangulatát azokat nem hiszem, hogy biztatni kéne arra, hogy újra a pálya felé vegyék az irányt a hétvégén.
Részletes infók a facebook eseménynél.