Véget ért a rallye sprint bajnokság a déli régióban is. A szezon utolsó versenye a dupla szorzójú Bajnokavató Orfű és Magyarhertelend között sok izgalmat tartogatott. Zákányi Janikáék számára többet is, mint azt szerették volna.
Ismét bajnok lettél az 1.6 kategóriában, nehéz szezon volt?
Igen, a szerencse úgy hozta, hogy újra bajnokok lettünk. Nehéznek nem mondanám, inkább izgalmas volt.
Maradni fogsz ebben a kategóriában vagy más terveid vannak?
Egyelőre arra kell törekednünk, hogy az autó újra talpra álljon. Nem tervezünk feljebb lépni, maradunk a lehető legjobb kategóriánál, az A1.6-nál.
Melyik versenyen érezted magad a legjobban, is miért pont ott?
Számomra Porrogszentkirály volt a legjobb verseny, még akkor is, ha technika gondjaink voltak. Egy komoly kis brigád jött össze, egy olyan baráti társaság, ami értelmet ad ennek az egész sportnak. Nagy buli, hatalmas bandázások, összetartás, egymás iránti tisztelet. Magyarul itt éreztem először azt, ami régen természetes volt, de mára már hiányzik az autósportból.
Jelentősen csökkent a versenyzők létszáma a sprintben, véleményed szerint, hogy lehetne ennek a folyamatnak gátat szabni?
A kérdés nem pontos. – mosolyog – A versenyzők létszáma a MARB-ban csökken. A Sprintben növekszik!! Azt hiszem ezzel mindent elmondtam…. Felejtsük el az MNASZ-t, hagyjuk versenyezni a kispénzű versenyzőket!!!
A szezon egy bukással ért véget, felmértétek már a károkat, sok munka lesz az autó talpra állítása?
Sajnos az utolsó versenyről arra értünk haza, hogy nagymamámat elvitte a mentő, így sajnos nem tudtunk még foglalkozni az autóval. Az anyagi kár nem kicsi, de nincs lehetetlen. Hogy Korom Zsoltit idézzem: “Sok kitartás és akarat kell!” Jövőre újra támadunk!
Az ominózus esésetek épp élőben adtátok, amivel sporttörténelmet írtatok, sokan megkerestek ezek után, és mik voltak a vélemények róla?
Igen, ez egy spontán ötlet volt, hogy élő videót csináljunk. A vélemények megoszlanak, van akinek tetszett, van aki szerint butaság volt. Én egyetlen dolog miatt bánom, hogy a csapatomnak élőben kellett ezt végig néznie. Biztos nem volt könnyű. De persze ezt előre nem tudhattuk, hogy fel fogunk borulni.
A közönség egyik kedvence lettél az évek alatt, milyen érzéssel tölt ez el?
Ez egy rettentő jó érzés. Libabőrös vagyok, mikor meglátom a srácokat zászlóval a kezükben a pálya szélén, mikor tapsol a tömeg. Ezek megfogalmazhatatlan érzések.
Véleményed szerint az újabb bajnoki cím és a népszerűség vonzani fogja a támogatókat?
Hát e tekintetben elég pesszimista vagyok. Úgy gondolom, ha egy Szauer Gergőnek nincs elegendő támogatója, akkor én mit is akarok kis zöldfülűként?! Természetesen bízunk benne, hogy felfigyel ránk valaki, hisz tudjuk, hogy nagyon nehéz ezt a sportot támogatók nélkül űzni.
Pécs a rally egyik hazai fellegvára, több innen származó versenyző futott már be komoly 
karriert, Neked is vannak hasonló céljaid?
Igazából nekem egyetlen célom van. A barátaim között versenyezni, jó hangulatban, boldogan. Ennél többre nem vágyom. Ahogy Öcsike mondaná: “Kis pénz, kis foci…!”
Kiknek köszönnéd meg a segítségét hogy az újabb bajnoki címhez segítettek?
Azt hiszem idén elég hosszú a sor, rengetegen segítettek: Szelepnek és a Kalti Motorsport Egyesületnek, Pflug Zolinak, Lukács Tibinek és a Berek Wakeboard-nak, Szervízcsapatomnak: Édesapám, Pócsi Roli, Schreer Tomi, Kati Jani, Navigátoromnak és családjának, Schwab Tuning Rolinak Illetve köszönöm a Barátaimnak a sok sok apróbb segítséget, és támogatást!