Idén a vírushelyzet ellenére is zajlott az élet a hazai rally-ban, de a legnagyobb várakozás kétségtelenül a Rally Hungary-t előzte meg a versenyek sorában. Ahogy egyre több információhoz jutottunk a versenyről és megnéztük a nevezési listákat is, egyre jobban vártunk, hogy nekiinduljunk a nagy kalandnak.
Szállásunk már jó ideje le volt foglalva és ha Sárospatakon jártok, nyugodtan válasszátok a Hotel Furmintot, mi is maximálisan elégedettek voltunk a hellyel.
Az utat még térképen végignézni is hosszú, hát még végigutazni a 447 kilométert. Elsőként letudtuk a kötelező formaságokat, átvettük a médiás munkához szükséges dolgokat, aláírtunk néhány nyomtatványt és már alig vártuk, hogy letehessük a kocsit a hotel parkolójában. A hétvégi rohanás előtt hagytunk magunknak egy kis pihenőt is, hiszem már csütörtök délután elfoglaltuk a szállásunk.
Péntek – Szuper speciális a legjavából.
Péntek délután újra úton voltunk, és a RabócsiRing felé vettük az irányt. Itt már találkoztunk fotós ismerősökkel is, úgy tűnt, aki él és mozog a hazai rally sajtóban, azok közül mindenki itt van. A nézők szépen körbeállták a pályát, a pandémia miatt a többségen volt maszk, a szpíkerek többször is megköszönték a szabályok betartását.
A hangulat fantasztikus volt és a látványra sem lehetett panasz, a pálya kiváló fényekkel, vízfallal és egy ugratóval volt színezve. A hazai rallycross nagyjai is bemutatóztak és Kiss Norbi kétszeres kamion Európa Bajnok is meghajtotta a gépóriását.
A bemutatók után már a hétvége főszereplői következtek és a rally versenyzők tapostak a gázba a kissé hűvös őszi estében. A szpíkerek folyamatosan nyomták az infókat a pályán lévőkről, és a DJ is csak két futam között tolta fel a hangerőt a keverőpultján. Amint azonban elrajtoltak a párosok a zene elnémult, és átadta a helyét a motorhangoknak.
A pörgős programban azonban jutott arra egy perc, hogy a tömeg megemlékezzen az idén tragikus versenybalesetben elhunyt Tóth Zsoltról. A pálya némaságba borult, a zene elhallgatott, a motorok leálltak, majd a megemlékezés zárásaként mindenki tapsolni kezdett, így adva meg a tisztelet a kiváló sportember emlékének!
A rendezők kihozták magukból a maximumot, és egy olyan szuper speciálist hoztak össze, amit jó ideig emlegetni fogunk még.
Szombat – Újhuta-Bózsva majd Mád-Disznókő
Két fotós kolléga csatlakozott hozzánk a verseny szombati napján, amin két szakaszt is megjártunk. A szakaszról-szakaszra rohanáshoz már mindannyian hozzászoktunk, így a pálya mellett az óránkat nézzük a leggyakrabban. Az Újhuta-Bózsva szakasz rajtja csúszott, ami bosszantotta kis csapatunkat, hiszen minél több a késés, annál kevesebb versenyzőt tudunk itt megnézni.
A gyorsaságival elkezdődött a Rally Hungary és az erdő csendjét az ERC mezőny R5 verdáinak hangjai vették át! Más-más tempóban kezdtek, akadtak, akik óvatosan, míg mások tempósabbra vették a szakasz elejét. Vincze Feriék turbója előttünk adta meg magát, a nézők mindezt csalódottan vették tudomásul.
A szakaszból a csúszás miatt kevesebbet láttunk, mint amennyit szerettünk volna, így elindultunk Mádra.
A Mád-Disznókő szakaszon további ismerősökkel találkoztunk, a rally család sajtósai ismét összegyűltek. A verseny egyik leglátványosabb szakasza vonzotta a tömeget, utoljára ennyi embert itthon 2011-ben láttam az akkori IRC-n Pécsett. A tempó láthatóan nőtt, és a versenyt tavaly is befolyásoló defektek sora is megkezdődött. Akadtak olyan párosok is, akik komolyabb technikai hibával küzdöttek, de nem adták fel, mentek, amíg az autójuk bírta.
Remek napot zártunk és a nagy rohanásban eléggé megéheztünk. Ha Sárospatakon jártok, ki ne hagyjátok a Ristorante Collegno-t. A hotel személyzete hívta fel figyelmünket e remek étteremre és nem csalódtunk. Udvarias és gyors kiszolgálás, remek ételek óriási adagokban, így nem csoda, hogy négy vacsoránkból hármat itt fogyasztottunk el.
Vasárnap – Telkibánya-Rakodó majd Erdőbénye-Aranyospuszta
A hétvégi rohanás folytatódott és persze a verseny eredményét is nyomon követtük. Nagyon szorítottunk azért, hogy Herczig Norbiék meg tudják őrizni a 3. helyet, amitől végül egy defekt fosztotta meg őket.
Mindkét szakaszt élveztük, a kilátogató nézősereget öröm volt nézni. Az ország szinte minden pontjáról érkeztek a rally szerelmesei, nagyot lökve a környékbeli vendégéjszakák számán a közeli szállásokon. A versenyen induló sztárok, mint Andreas Mikkelsen, Oliver Solberg, vagy Alexey Lukyanuk tempóját élmény volt nézni.
Hogy ne maradjunk magyar siker nélkül, arról az ifj. Érdi Tibor – Csökő Zoltán páros gondoskodott, akik magabiztosan nyerték meg az ERC2 kategóriát.
Hiányérzet nélkül!
A verseny végén két órát autóztunk idegen utakon sötétben és ködben, annyira hiányzott ez nekünk a három napos rohanás végén mint versenyzőknek a defekt. Nem csak mi, hanem a mezőny is Nyíregyháza felé vette az irányt, és azért volt annak valami feelingje, mikor a városi forgalomban Olivier Solberg állt mögöttünk a piros lámpánál. De a sors ezt is felül tudta múlni! Néhány perccel később mellénk ért egy másik páros is szintén R5-tel, piros lámpa, egymás mellett első sorban (ideje versenyre kelni), majd a zöld jelzés után megállapítottuk: autónk szánalmasan gyorsul és nagyon jót nevettünk a jeleneten!
A verseny fantasztikus volt, nem marad bennünk hiányérzet, amit ma egy nemzetközi versenytől elvárhatunk, azt a Rally Hungary nem mellékesen egy világjárvány közepén is hozta. Reméljük jövőre már maszkmentes versenyre térhetünk vissza, mert az egy pillanatig sem kérdéses hogy ha lesz verseny, újra ott leszünk!