Tóth Zsolt tragikus halálával a sors ismét eszünkbe juttatta, hogy mennyire törékeny is az élet. Az élet az, amit mindenki “végigjátszik”, kisebb nagyobb tétekben nyomjuk ezt a “játékot”. A kockázatvállalás előbb-utóbb mindenki életében szerepet kap, vannak akiknek bejön és vannak akiknek nincs szerencséjük.
Ez a címlapok ára?
Az elmúlt napokban rengeteg oldal beszámolt Zsolti tragédiájáról, a Rally a címlapokra került ezzel a hírrel! Ez lenne hát a címlapok ára, valakinek bele kell halnia abba, amit évekig szenvedélyesen szeretett? Még olyan oldalak is beszámoltak a balesetről, akik évekig még rally közelében sem jártak. A dolog engem dühít és most nem idézném magam, amikor ilyen oldalak címlapjaiba szaladtam bele. Miért nem arról számoltak be ennyien, mikor Gergő és Zsolti összeültek? Mikor megvolt az első közös versenyük és miért nincs más hírekkel is címlapon sokak kedvenc sportága, a rally? Mi, akik napi szinten foglalkozunk autósporttal, mi, akik ott állunk a pályák szélén évek óta, a megrendülésünk valós, a szorító mellkas érzése igazi és a könny a szemünkben őszinte. Azoknál az oldalaknál, akiknél 10 évente egyszer szerepel a rally, egy olcsó kattintásvadászat az egész és a megrendülés, a gyász is csak látszat! Nagyon remélem, hogy nagyon-nagyon sokáig nem kell beszámolniuk kedvenc sportágunkról ezeknek a portáloknak, a jó hírekről, a napi történésekről majd beszámolunk mi, autósport médiások.
Játék a legnagyobb téttel!
Mi, akiket az autósport világa magával ragadott, beleszerettünk a sebességbe, a határok feszegetésének művészetébe és azokba az emberekbe is, akik a legnagyobb tétet a pályákra rakva szórakoztatnak bennünket. Amint már a bevezetőben említettem, az életben mindenki különböző tétekben és kockázatvállalással teljesíti a maga “gyorsasági szakaszát”. Az autóversenyzők azonban mások, ők azok, akik a legnagyobb tétet teszik fel, ami nem más, mint az életük. Az életük, ami mint Zsolti esetében is, a pillanat tört része alatt érhet véget. Gyakran olvasom a fórumokat, a hozzászólásokat a hírek alatt és látom néhány esetben azokat a megnyilvánulásokat, amik közel sem tisztelik sem a sportot, sem a versenyzőket. Igen, a szólásszabadsággal is lehet élni és visszaélni. Mielőtt azonban vadul elkezdenénk a klaviatúrát ütve pálcát törni versenyzők felett, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi mernénk-e ekkora tétekben játszani?
A tragédia után
Megkezdődnek a hivatalos eljárások egy ilyen baleset után, talán új biztonsági szabályokat is hoz majd a szövetség. A világ legjobban megalkotott biztonsági szabályai sem tudják azonban kivédeni a fatális véletlenek azon sorozatát, amik végül egy sporttársunk elvesztésébe kerülnek. Ne legyenek senkinek sem illúziói, az autósport magában hordozza a tragédia lehetőségét és ezen nem tud változtatni senki.
Zsoltit utolsó útjára kísérik, akik pedig nem lehetnek jelen a szertartáson, azokat arra kérem, hogy gyújtsanak meg egy gyertyát azon a napon azokban az órákban, így emlékezve arra a sportemberre, aki a legdrágábbat adta szenvedélyéért.
Nyugodj békében Zsolti!