Nagyon vártuk már a Super Racing Fesztivált és az is rég eldőlt, hogy két napot töltünk majd a Hungaroringen. Ebben a beszámolóban külön területekre bontva osztjuk meg a hétvége történéseit.
Gyere velünk, célunk a Hungaroring!
Felvezető autó sem voltunk még a pályára, de ezúttal egy barátunk követett minket, ahol első ízben erősítette a fotósok népes csapatát. Érkezés után szinte azonnal külön váltunk, Dávid a sikán külső oldalán kezdte meg a kétnapos fotózást, én pedig szokásomhoz híven végigjártam a boxutcát.
A boxutca a reggeli nyugalomtól az egész napos pörgésig
A csapatok háza táján még csend honolt, szerelők beszélgettek kisebb csoportokban, kávézgattak-reggeliztek, amolyan vihar előtti csendet láthattam.
Egy órával később ugyanezek a srácok már felpörögve tették oda magukat a WTCR szabadedzésein, ismét élmény volt látni ezt a munkát, a szervezettséget és a profizmust. Nincs felesleges mozdulat, mindenkinek megvan a maga feladata és kizárólag azzal foglalkozik, de azt maximális odaadással és nagyon gyorsan végzi.
A már sokadik box látogatásom során egyszer csak azt hallom, hogy megszólítanak angolul: “Egy pillanatra, kérem!” Megfordulva egy FIA delegált úr állt előttem aki ellenőrizte a passzom. “Oh rendben, média.” – mondta és már el is tűnt a forgatagban.
A hazai versenyzők fogadtatása ismét fantasztikus volt, a hétvégén kilátogató 35000 néző nagyon együtt élt az eseménnyel és minden hazai versenyzőt érintő eseményre dudaszóval, tapssal és zászlólengetéssel reagált. A Pit Wall-ról nézve mindez nagyon-nagyon jól néz ki, nem csoda, hogy minden csapat évek óta áradozik a Hungaroring hangulatáról.
Különösnek tűnhet, de engem a két nap során a boxutca reggeli hangulata ragadott meg. Ahogy a reggeli nyugalomból átalakul őrületesnek látszó, de nagyon is szervezett pörgéssé; az egész valami olyan dolog, ami csak itt látható.
A paddock, ami ismét hazafelé lejtett!
A paddock-ban nyoma sincs a pár méterre zajló őrületes pörgésnek. Minden paddock jegy elkelt a fesztiválra, sőt külön promóteri engedéllyel még ötszázat dobtak piacra, amiket szintén pillanatok alatt elkapkodtak. Sokakat érdekel az autósport mögötti kis mikrokozmosz, aminek szintén megvan a maga hangulata. A magyar csapatok körül szinte állandósult a tömeg, mind a Zengő csapat, mind a Révész Racing győzte állni a rajongók rohamát. Hasonló volt a helyzet a magyar versenyzőket is a soraikban tudó csapatoknál is, a hazai pálya a paddocban valóban hazafelé lejtett!
Két kanyartól a teljes pályáig
Számomra a kettes és a tizenhármas kanyar volt elérhető, Dávid fotósként a teljes pályán mozoghatott. A két nap során ezt a két kanyart látogattam a versenyek alatt, persze a kettes volt az akciódúsabb. A különböző ívek, a rövidebb féktávok keresgélése a szabad-, majd az időmérő edzéseken, majd az ellenfelekkel vívott csaták a versenyeken mindig elkápráztatnak. Amikor a pálya elcsendesül, kezdődik a sztorizás a sporikkal, már könyvet lehetne írni a hihetetlen és a könnyfakasztóan humoros sztorikból, amiket az itt dolgozó sportbíróktól hallottam. Imádják amit csinálnak, ez nem is kérdés, nagyon sokan nagyon sokat dolgoznak egy hétvégén. Minden spori – bármelyik szakágban is dolgozik az autósportért – megérdemel minden tiszteletet.
A rajtrács szép verdákkal és szép lányokkal
A rajtrácson már érezhető a közeledő verseny előtti feszültség, a hétvége azon szakaszához érkezett, ahol a versenyzőknek minél eredményesebben kell befejezni azt a munkát, amit a csapat eddig a hétvégébe beletett. Többen üveges tekintettel teljesen magukba zárkózva saját kis világukra koncentrálnak, de vannak, akik még a versenymérnökükkel beszélnek, vagy a szerelőkkel pacsiznak. Ahány versenyző, annyi szokás és felkészülés a közeledő rajtra. A rajtrács forgatagából szerencsére innen még nem hiányoznak a grid girl-ök sem. Álomszép, csinos, mosolygós lányok emelik a a rajtrács fényét, nem kevés témát adva a fotósoknak. Mai napig nem értem és gyanítom nem is fogom megérteni, hogy miért kellett eltávolítani a lányokat a gridről, hiszen ők maguk is imádják ezt. Minden sportágnak vannak olyan hagyományai amiknek nem fordíthatunk hátat, amik részei a nagy egésznek, amikhez nem szabad nyúlni! Szerencsére néhány promóter nagyon jól tudja ezt, és előszeretettel hív csinos lányokat a versenyeire.
Elvegyülés a nézők között
Amíg Pinti eltűnt a színfalak mögötti forgatagban, jómagam fotósként nem hagyhattam ki, hogy elvegyüljek a nézők között. Ahogy mi fotósok egymás között emlegetni szoktuk, kimentem “nézőterezni”. Mivel a versenyhétvégén a vasárnap eseménydúsabb, sokkal több rajongó látogat ki a pályára, ezért a lelátók hangulatán is érezni lehet, ahogy forr a levegő a szurkolók között, amint kedvenceikért szorítanak a futamokon. Jó érzés ezt megélni és megragadni. A pálya felett átívelő hídon áthaladva a boxutcával szemben lévő Super Gold tribünt és a mögötte található “rajongói zónát” vettem célba. Már a hídon való átjutás sem volt egyszerű, hiszen a nézők is itt közlekedtek tömött sorokban a lelátók és a paddock között. Jó volt látni, hogy egészen kis gyermekekkel is kilátogattak az emberek, a tökéletes időjárás kiváló szabadtéri családi programot biztosított. A már említett fedett tribün mögötti területen is remek időtöltéseket lehetett találni: kiállított versenyautókat, kamionokat, buszokat, tűzoltó autókat lehetett közelről megcsodálni (némelyikbe be is lehetett ülni); a HUMDA egy biciklikkel, rollerrekkel használható komplett kis KRESZ parkot hozott, ami a legkisebbek körében nagy népszerűségnek örvendett, sorok alakultak ki, amíg a gyerekek “járműhöz” jutottak.
Remek hangulatú sajtótájékoztatók
A sajtótájékoztatók közül kettőt csíptem el, mindkettőn a főszereplő Kiss Norbi volt, aki három győzelemmel fantasztikus hétvégét zárt. Győzelmei után serleggel érkezett a bajnok a sajtótájékoztatóra, amiken persze téma volt az az óriási versenybaleset is, ami után a csapat fantasztikus munkát végezve állította talpra Norbi kamionját. A versenyzők Norbi elmondása szerint érdekes módon magyarázták a történteket: “Miután ő sem vette el, én sem vettem el!” Lényegében mindenki állt a gázon, aztán ebből lett az a káosz, amit már mindenki láthatott. Norbi sorra kapta a kérdéseket, magam is feltettem párat:
Nagyon látványosak a befutóid, ez a jövőben a névjegyed lesz? Norbi válasza laza és humoros volt: “Ha már egyszer hátul hajt!” A médiaközpont falai között nevetéshullám szaladt végig.
A zárófutamon a 8. helyről indulva nyert Norbi ezzel kapcsolatban azt kérdeztem, hogy: Kívülről nézve úgy mentél át az ellenfeleiden mint kés a vajon, ez belülről is könnyűnek tűnt?
“Jochen Hahn nagyon rutinos versenyző így a legnagyobb csatát vele vívtam. A többiekkel könnyebb dolgom volt, kihasználtam az adódó lehetőségeim.”
A bajnok a sajtótájékoztató végén megköszönte a sajtósok jelenlététét és munkáját, akik tapssal köszöntek el tőle.
Zárul a box, zár a pálya
Két pörgős nap, két olyan nap, ami sok élménnyel gazdagított és néhány újabb ismeretségre is sikerült szert tenni. A fesztivál sikerre “ítéltetett” hiszen pandémia után egy ingyen látogatható, remek sorozatokat felvonultató, magyar csapatokkal és versenyzőkkel a rajtrácson nem okozhatott csalódást. Reméljük hagyománnyá válik ez a fesztivál, évről évre így kezdeni a nyarat remek lenne!