Ezt a pár sort egy nézőtárs ihlette, akit mellém sodort az élet a Vörös Katlanban a Rallycross Európa-bajnokság nyitófutamán. A hölgy Győrből érkezett és minden futamot úgy élt meg, hogy biztos vagyok abban: ezt a napot még évtizedekkel később is emlegetni fogja majd!
Nemrég még Horvátországban ökölpacsiztam egy lengyel nézőtársammal a WRC shakedown-ján egy látványos jelenet után. Világszerte milliókat mozgat meg a sebesség világa, és bármerre is sodor a sors, minden versenyről minimum egy jó sztorival tértem haza. Sokan vannak, akik nem tudják, mit is jelent az autósport azok számára, akik rajonganak érte.
“Csak mennek körbe-körbe; mi ebben a jó?” – kapom meg a kérdést évente akár többször is.
Már rég nem válaszolok, aki ezt nem érzi át, annak csak tényleg annyi marad meg, hogy mennek körbe-körbe.
A már említett hölgy érzelmek egész skáláját mutatta meg Nyirádon, teljesen át- és megélte a pályán történő eseményeket. A rajtoknál ámulva mutatta barátainak libabőrös kezét, felsikoltott, ha a futam egy izgalmas pillanatához érkezett és minden leintés után tapssal jutalmazta a versenyzőket. Láthatóan imádta a verseny minden pillanatát, átélte azt, amit nagyon sokan még csak nem is értenek meg.
Jómagam már megtanultam egy leckét, soha nem kérdezem meg egyik sportág rajongójától sem, hogy abban mi a jó? Nem élem meg azokat a pillanatokat amiket ők megélnek, így nem is fogom ezt megérteni és nem is kell. Elég, ha mindenki maga tudja, hogy mitől borzong meg és mitől lesz libabőrös a karja. A lényeg mindenkor és mindenhol ugyanaz, hogy élményekkel gazdagodva gondoljunk vissza azokra a sporteseményekre, melyekre kilátogattunk.