Alessandro Zanardi vendég versenyzőként vett részt a DTM misano-i hétvégéjén a BMW színeiben. Ahogy arról mi is többször beszámoltunk, hosszas felkészülés előzte meg a pályára lépést, és a számára speciálisan átalakított BMW M4 DTM-mel a szenzációs 5. helyen ért célba! Az olasz pilóta most visszatekint a hétvégére és mesél a BMW “családról”, a DTM paddock-ról, lelkes rajongóiról és a jövőbeni tervéről: 2019 januárjában szeretne rajthoz állna a Daytona-i 24 órás versenyen.
Alessandro, kérlek jellemezd három szóval a DTM szereplésedet.
Bizsergető, izgalmas, érzelmes. Hatalmas mosollyal az arcomon hagyom itt Misano-t.
Mi jutott eszedbe először, amikor ötödikként intettek le a vasárnapi futamon?
Először azt hittem viccel a mérnököm, amikor a fülemre mondta a rádióban. Erre nem számítottam; igazából ha semlegesen szemléljük a teljesítményem, ez még akkor is túlzás. Nagyon optimista voltam az első tesztek után, de az első edzés után, melyen végig az utolsó helyen álltam, attól tartottam, hogy a sorsom a mezőny végére fog száműzni. A legnagyobb probléma az volt, hogy nem tudtam a tapasztalataimra építeni, mivel a körülmények edzésről edzésre folyamatosan változtak. Minden egyes alkalommal, amikor pályára hajtottam, már minden teljesen más volt, mint az azt megelőző edzésen. Mindezekkel együtt az ötödik hely és a versenyképes köridők, egyszerűen fantasztikus. Ez az ötödik hely nekem felér egy aranyéremmel!
Mit élveztél legjobban a DTM “kalandodban”?
Mindazt az időt, amit együtt tölthettem azokkal az emberekkel, akik segítettek, hogy ez az egész hétvége létrejöhessen számomra.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Pályán tartani az autót (nevet), bár azért sikerült. Számos versenyt nyertem már karrierem során, de hiszem, hogy még mindig megvan bennem az, hogy egy olyan autóval, mint a BMW M4 DTM a határon tudjak autózni. Kihívásnak mondanám azt tényt, hogy a többiekhez képest nekem semmilyen tapasztalatom nem volt a DTM-mel kapcsolatban.
Hogy fogadott a BMW és a DTM “család”?
Igazán meleg fogadtatásban részesültem a DTM-től és Misano-ban is, amiért nagyon hálás vagyok! Hasonlóan a BMW “család” is, különösen a csapatom is ezt sugározták felém – még a szemükben is láttam – hogy jó érzéssel tölti el őket a közös munka, felelősséget éreznek iránta, és én voltam az az ember, akit az autójukban szerettek volna látni. Nem a győzelem volt a cél, hanem az, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a lehetőségemből és az autóból is. A csapatban mindenki egyesülni tudott ezzel a gondolattal és ez az érzés felbecsülhetetlen, mindig magammal fogom vinni. Az egész hétvége egyszerűen lenyűgöző volt.
Az olasz rajongóid is lelkesen fogadtak.
Nézd, volt már jó pár olyan történet az életemben, amik az emberek által is vágyott happy end-del végződtek. Véghezvittem néhány olyan dolgot is életemben, amiről sokan azt hitték, fizikailag nem vagyok rá képes. Egy olyan napon mint ez, este állsz a tükör előtt és visszaemlékszel, mi mindent éltél át az évek során. Egészen varázslatos érzés tudni, hogy oly sok ember úgy gondol rám, hogy minderre képes vagyok. Erre hihetetlenül büszke vagyok.
Lenyűgöző volt látni a fedélzeti kamerán, hogy milyen sok mindent csináltál egyszerre a kezeiddel.
Így van, néha egészen akrobatikus volt (nevet). Miután belevágtam ebbe az egészbe, néhány dolog nem is volt olyan bonyolult, mint előtte képzeltem. Aprólékosan kidolgoztunk minden részletet a müncheni mérnökökkel, hogy megtaláljuk számomra a lehető legoptimálisabb megoldásokat és azt hiszem sikerült egy kiemelkedő rendszert létrehozni. Hatalmas lépést tettünk előre és tökéletesen megalapoztuk a tervezett indulásomat a jövő januári Daytona-i 24 órás versenyen. Biztos vagyok benne, hogy fizikai szempontból ezzel a rendszerrel tudom teljesíteni a 24 órás versenyzés kihívásait. Tudom, nem leszek utána olyan üde és friss, mint egy százszorszép, de ezekkel a megoldásokkal lehetséges lenne (nevet). Mindenkinek köszönetet szeretnék mondani, aki segített, hogy ezen verseny által is még jobb autóversenyző lehessek. Alig várom, hogy folytassam a felkészülést Daytona-ra.
(Fotók: BMW)