Nehéz év ez mindenkinek, a vírushelyzet alaposan kizökkentette a világot a komfortzónájából. A nemzetközi sportvilág és a hazai sportélet is nehéz helyzetben van. A hazai autósportban is nehezen indult be az élet, de ahelyett, hogy örülnénk minden egyes versenynek, a szezon “melléktermékeként” elkezdődött az ellenségkeresés is.
Tedd jobbá a versenyed!
Sokaknak ismerős a mondás, hogy “üzletben nincs barátság”. Ami igaz is, de ettől etikának még lennie kell, pontosabban kellene. Idén az autósport társadalmat a vírus nélkül is elég sokk érte, egy ilyen szezonban az ember azt hihetné, hogy az ellenségeskedés kicsit alábbhagy. Azonban egymás versenyének ellehetetlenítése, megakadályozása különböző módokon a szezonnal együtt is új erőre kapott.
Keveseket érdekel egy rendezvénnyel kapcsolatban, hogy azt az MNASZ égiszén belül vagy azon kívül rendezik-e. A versenyzők adrenalinra vágynak, versenyezni akarnak és nevezési díjuk ellentételeként versenyzőbarát rendezéssel szeretnének szembesülni. A nézők szórakozni szeretnének, keveseket érdekel dudálás, tapsolás, zászlólengetés közben az adott verseny szervezőinek üzleti érdekeltsége. A médiás pedig megörökíti mindezt, majd beszámol a rendezvényről, ezzel népszerűsítve a versenyt és az autósportot.
Akik az autósportban “csak” üzletet látnak, ill. a pénzen kívül senki és semmi nem számít, nos az ilyen emberekben is lennie kellene némi etikai érzéknek. Akik pedig sportembernek érzik magukat, tőlük a minimális elvárás az, hogy sportszerűen viselkednek riválisaikkal. Nem névtelen levelekkel és feljelentésekkel kell a másik rendezvényét megfúrni, van ennél sportszerűbb megoldás is, jobb versenyt kell rendezni a másiknál, aminek a versenyző, a néző és a médiás is hírét viszi. A riválisra nem ellenségként kell tekinteni, hanem egy olyan ellenfélre, akinek rendezésével fel kell venni a versenyt. Ez a szemlélet mindenkinek hasznára válik, az ellenségeskedés azonban határozottan árt a sportágnak.
Kritikák és reakciók
Kiveszem a kritikák közül azokat, amiket “trollok” fogalmaztak meg, melyek nyelvezetét még a klaviatúrám sem bírja, nem ám a nyomdafesték. Vannak azonban visszatérő és építő jellegű kritikák, amelyeket talán érdemes lenne megfontolni, aztán ha lehet megoldani. Csupán kettőt említek, amikkel évek óta találkozom a rally fórumokon:
– Miskolci prológon a mezőny eleje már sötétben jön! Olvasom ezt egy ideje már a fórumokon, a helyzet nem változott. Ennek megoldása talán nem lenne túl nehéz.
– Nézők elől elzárt szakaszok! Nincs, aki szereti. Gyorsan megfeledkeztünk Pardi Katáék balesetéről, ahol a nézők életeket mentettek. A közelmúlt tragédiája is rávilágított, hogy történnek fatális balesetek. A nézők elől elzárt szakaszok fokozott veszélyeket rejtenek a versenyzőkre, mert ha bajba kerülnek, a nézők nem tudnak nekik segíteni, ha kell. Nem jó kísérteni a szerencsét, a nézők elől elzárt szakaszok miatti kritikákat komolyan kell venni.
A kritikákra, különösen ha építőjelleggel íródtak és nyelvezetük is sportbaráthoz méltó, talán nem úgy kéne reagálni, hogy gyorsan töröljük az adott kommentet. Kommunikálni kell a rajongókkal, ha már értük van ez az egész és a kritikákat nem ellenségesen kéne fogadni.
Ellenségkeresés helyett!
Mindenki számít és mindenki fontos, aki az autósporttal foglalkozik! A néző, a spori,a versenyző, a rendező, a médiás, a szövetség. Ha a szereplők közül bárki is kimarad a “játékból” máris zárhatjuk a “cirkuszt” és szedhetjük a sátorfánkat! Ellenségeskedés, egymás versenyének sárba tiprása és ellenségkeresgélés helyett jó lenne elsimítani a háttérben húzódó feszültségeket. Ha már az autósport rajongókra, mint nagy családra gondolunk, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy szeretnénk-e egy olyan család tagjai lenni, ahol a sajátjaink fordulnak ellenünk?