Nem kérem, nem lettünk zenei oldal, a címben nem egy klasszikus koncertre utalunk. A Hungaroring Classic hozza el az autósport történelmének klasszikusait július 12-14 között. Akik kihagyták volna 2017-ben az ámulatba ejtő fesztivált, azoknak a nyár közepén lesz lehetőség behozni “körhátrányukat”. Akik pedig már az első alkalmat sem hagyták ki, reméljük annyira várják mint mi magunk.
Elővettem a 2017-ben írt cikkemet, az akkori érzéseimet, élményeimet aligha tudnám jobban felidézni. Remélem sikerül kedvet csinálni az idei fesztiválhoz és e sorok elolvasása után vastagon írják be minél többen a naptárukba július 12-14-et.
Az időutazás lehetséges – Hungaroring Classic 2017
Hibrid technológia,energia visszanyerő rendszer, nyitható hátsó szárny, halo,számítógépes szimuláció… Csak néhány szó, amit az autósporttal kapcsolatban manapság gyakran hallunk vagy olvasunk. Nem volt ez mindig így, voltak idők, mikor “csak” az ember volt és a gép, akik a maguk nyers erejéből küzdöttek, ketten egymásra utalva, hosszú órákon és versenyeken át. A ma napi szinten használt pilótát segítő elektronikának nyoma sem volt. Ezt a korszakot ma már hőskorként emlegetik.
Legendákra várva
Amikor az első hírek megjelentek arról, hogy egy Hungaroring Classic-nak nevezett rendezvény van készülőben, már jelöltem is a naptáramba az időpontját. Ahogy telt-múlt az idő, egyre több részlet került napvilágra arról, hogy mik lesznek láthatók az igen nagyszabásúra tervezett rendezvényen. A versenyt igen komoly reklámkampány előzte, ami még tovább fokozta a várakozást. Ahogy elérkezett a várva várt hétvége és özönleni kezdtek a képek és videók a helyszínről, valóságos “Classic-láz” lett úrrá rajtam. Így mosolyogva ébredtem vasárnap reggel ötkor és vágtunk neki a már jól ismert útnak fotós barátommal.
Életre kelt kártyalapok
Amióta a bátyám úgy 8 évesen kivitt életem első versenyére – ami egy Mecsek Rallye volt – azóta vagyok az autósport rajongója. Még az internet korszaka előtt, könyveket bújva és a havonta egyszer megjelenő, akkoriban egyetlen autós újságból tájékozódtunk az autósport eseményeiről és gyerekkorom kedvenc játékai közé tartozott az autós kártya. Legmerészebb álmaiban sem gondoltam azonban, hogy a kártyán szereplő autócsodák bármelyikét is látni fogom majd, sőt, verseny közben fogom látni! Már a paddock alatti parkoló is olyan autókkal volt tele, hogy győztem kapkodni a fejem. Ha a parkoló ilyen, mi vár rám a depóban? Kíváncsiságtól hajtva léptem be a boxutcába, ahol a legtöbb box még zárva volt, de ahová lehetett persze beléptem pár percre. Láttam én már sok mindent az évek alatt és jártam már pár boxban is, de itt elakadt a lélegzetem.
Az első amit megláttam egy 1972-es BMW 3.0 CSL volt. Az autó kifogástalan állapotban várta, hogy újra pályára vigyék. Tovább sétáltam, kerestem a nyitott boxokat, vajon a következő ilyenben mit találok? Ismerős a verda, mintha ezt már láttam volna valahol, nagyon-nagyon régen. Ó igen, az autós kártya lapjairól köszönt vissza rám, immár a maga teljes valójában, egy 1987-ben készült C osztályos Porsche 962-es. Néhány box választotta el csupán Michael Schumacher egykori autójától, az 1989-ben készült Sauber Mercedes C11-től.
Tovább sétálok, még most sem hiszem el amit látok, a reggeli nap kellemes melegébe néha befújó hűvös szél ébreszt rá arra, hogy nem álmodom. Több box is nyitva áll, a Nap előcsalogatta a szerelőket, egyre több a látnivaló. Euro F-2 csodákhoz érkeztem, 1967 és 1978 között ez a sorozat volt az előszobája a Forma-1-nek. Benézek a pilótafülkékbe és nagyon egyszerű, nyers látvány fogad. Analóg fordulatszámmérő foglalja el a műszerfal nagy részét, néhány kisebb mellett. A kormányon nyoma sincs elektronikának, ízig-vérig forma autók ezek, nagy hátsó szárnyakkal, méretükhöz képest széles gumikkal. A kor versenyzőinek alaposan feladták a leckét, hogy ezeket a kis méregzsákokat megzabolázzák. A boxutca végéhez értem, ideje tovább állni, hiszen látnivalóban nincs hiány.
Hangorkán & lángtenger
Az autók látványa elkápráztatott: ahhoz, hogy ilyen régi gépek ebben az állapotban így fennmaradjanak, nagyon sok munkára, elhivatottságra és persze egy egész vagyonra van szükség. A külső persze nem minden, vajon milyen hangot adnak a klasszikusok és, hogy mutatnak a pályán? ...Megremeg a levegő!!!… A paddock felől hallom a dübörgést, ami egyre erősödik, ahogy közeledem a hang forrásához. Az Endurace Classic mezőnye melegíti a motorokat, hiszen az ő időmérőjük következik. Egy Lancia Beta Montecarlo Turbo gurul elém a klasszikusnak számító Martinis külsővel, egyszerűen gyönyörű, a hangja maga a zene! Az 1976-os Lola T 286 DFV is alapjáraton dübörög és még így is dobhártyaszaggató, mi lesz itt, ha majd odalépnek neki? A mezőny a pályán, jómagam a szervizútról követem az időmérőt. A gépek kora okán az ember azt hihetné, hogy amolyan bemutató autózás zajlik majd, de aligha tévedhetnék nagyobbat!
Voltak a mezőnyben nem is kevesen, akik nagyon komoly tempót autóztak, keresték a maguk és autóik határait. A hangok hihetetlenek, a ma modern Forma-1-én nevelkedő generációt ezektől sajnos megfosztották. Dübörögnek a gépek, nyomatékos izomautók hörögnek fel, mikor a versenyző a gázra lép és látványos lángokat eregetnek a kipufogók. Egy 1979-ben készült BMW M1, vagy egy Porsche 935 K3 lángtengerét látva kinek ne verne hevesebben a szíve?
A program persze pörög tovább, az Euro F-2 mezőnyén a sor, hogy folytassa a múltidézést. A mezőny nem volt népes, de az, hogy ezek az autók még pályára gurulnak és mindezt versenyben teszik, maga a csoda. Hiszen 1967 és 1978 között hajtották ezeket a gépeket olyan legendák, mint Clay Regazzoni, Ronnie Peterson vagy Jacques Laffite. A csatározások azonban itt sem maradtak el, néhány párharc kialakult és igen, kerék a keréken folyt a küzdelem.
Az Endurance Classic mezőnyét két kategóriában versenyeztették, így az első kategória versenye követezett a sorban. Ebben Proto 1 és GT 1-es gépek szerepeltek olyan gyártóktól, mint a Porsche, a Lola, a Mclaren, a Ford és a Chevron. Az itt látható matuzsálemeket 1967 és 1975 között gyártották és kiváló állapotukat még egy most gyártott, szalonból kigördülő autó is megirigyelné. Ez a verseny a többitől eltérően egyórás volt és a többség itt sem spórolt a gázadással. Szinte repült az idő, már el is telt a délelőtt és a Group C sportautóin volt a sor. Az itt felsorakozott kilenc gépet 1984 és 1990 között tették pályára olyan cégek, mint a Mercedes vagy a Porsche. A Le Mans-i 24 órás viadalt megjárt autók csodás állapotban és remek formában voltak.
A nagyon kis mezőny persze szétszakadt és a háromnegyed órás sprint meg sem kottyant a gépeknek. A nap harmadik parádéja következett, ahol autós klubok veterán autói vonultak fel, én ezekből nagyon keveset láttam, inkább a boxutcában követtem a csapatok körüli életet. Az Endurance Classic kettes kategóriájának szintén egyórás aszfaltszaggatása következett. Olyan gyártókkal a sorban mint a BMW, a Lola, a Lancia vagy az Osella. Az 1973 és az 1980 közötti időszakban pályára tett autók sem okoztak csalódást. Hogy milyen remek felkészítést kapnak ezek a gépek, azt az is jól mutatja, hogy műszaki hibák csak elvétve fordultak elő. A technika ördöge ezúttal a többséget hiába is próbálta meglátogatni, a szerelők most kifogtak rajta. A sajátos időutazásom folytatódott és elértem annak legtávolabbi pontjára. A Trofeo Nastro Rosso 1966 előtt gyártott sport és GT autókat vonultat fel. Kezdetben kizárólag olasz márkák szerepeltek ebben a sorozatban, ma már azonban szigorúan meghívásos alapon, más országok modelljeivel is versenybe lehet szállni. A néhány autós mezőny így is szemet gyönyörködtető volt, hiszen igazi ritkaságokat vonultatott fel. A Ferrari 250 GT “Breadvan” 1962-es modelljéből az itt látható volt a világon az egyetlen darab. Az autó felbecsülhetetlen értéket képvisel és a közelében lenni is megtisztelő volt.
Persze egy 1960-ban gyártott Porsche RSK 718-60 Spyder látványa is lenyűgözött, ahogy a szintén 1960-ban készített Ferrari 250 GT Berlinetta is. A 35 perces verseny látványa érdekes volt, igazi múltidézés egy olyan korból, mikor az autósport első hőseinek akasztották a nyakába a győzelemért járó koszorút. Elérkezett a nap, és az első Hungaroring Classic hétvége utolsó versenye, ami a túraautózás történelmét idézte fel.
A Heritage Touring Cup az 1966 és 1984 közötti időszakot hozta vissza a pályára, a túraautó Európa bajnokság dicső korszakából.Group A és TC2-es kategóriákra osztották a mezőnyt, ami 21 nevezőt számlált.
A rajtrácsra olyan autók vonultak fel, mint az 1968-as Ford Escort 1600 RS, vagy az 1974-ben gyártott BMW 3.0 CSL, de az 1969-es Alfa Romeo 1750 GTAM-ről sem feledkezhetem meg. A szintén egyórás verseny hozta a túraautós életérzést, mind látványában, mind hangzásában, tempójában pedig hozta a mezőny a maximumot.
A pályán kívüli feeling
Sajnos nem értem oda mindenhová, a nap jelentős részét a boxutcában és a pálya szélén videózással töltöttem. A rendezvény olyan nagyszabású volt, hogy egy teljes hétvégét kellett volna a pályán tölteni annak megismeréséhez. A szervezők a nézők segítségét kérték a múltidézés teljessé tételéhez és korhű ruhák, valamit frizurák viselésére ösztönözték a nagyérdeműt.
A pályán kívüli életből így is kaptam némi ízelítőt és többeket láttam korhű ruhákban. Aki hiába kutatott régi ruhák után, annak a helyszínre kitelepült fodrászat segített egy múltbéli frizura megalkotásában. Láttam rézfúvós zenekart is, akik korabeli dallamokkal szórakoztatták az arra járókat.
Vissza a jelenbe
Évek óta járok a pályára, a sebesség hazai fellegvára minden évben nyújt valami olyat, amit előtte soha. Eddig irigykedve néztem hasonló fesztiválok külföldön készült fotóit és videóit. Az első Hungaroring Classic minden várakozásomat felülmúlta. Életre kelt az autósport történelmének egy jelentős korszaka, amit ma már hőskorként emlegetnek. A pályán látott minden autó látványa, a hangjuk, ami erőt sugározott, a tempó, amivel meghajtották őket, felidézte a kor szellemét.Lenyűgözve hagytuk el a pályát fotós barátommal együtt. Hogy méltó legyen a nap zárása, hazafelé tartva két régi Corvette-tel osztoztunk az úton, amik épp a fesztiválról tartottak hazafelé. A hűvös idő ellenére leengedtük az ablakot, hogy halljuk azt a nem mindennapi dübörgést, amit ezek a gépek tudnak és persze ezúttal sem csalódtunk.