Hamarosan vége a télnek és a hazai autós élet is életre kel téli álmából. Fotós barátommal mi is készülünk az újabb szezonra, amit a pályák mellett tölthetünk és biztosan nem vagyunk egyedül azzal, hogy elég is volt az otthon ülésből. Új év, új remények, új kalandok és új utak várnak ránk, olyan utak, amik már így is tele vannak emlékekkel.
Sokat utazunk, többnyire hajnalban indulunk és késő este érkezünk meg egy versenyről. Már amikor hazatérünk, mert nem egy példa akadt arra, hogy a teljes hétvégénk a versenynek szenteltük. Az utak hosszúak, különösen hazafelé, mikor két nap rohanás után több órás utazás vár ránk, amit már sem a test, sem a lélek nem kíván.
A Hungaroring minden évben többször is ad számunkra programot, és ez idén sem lesz másként. Hogy mi az, ami emlékként beugrik, mikor a sebesség hazai fellegvára utunk célja? Az M7-es autópályán a nem kevés telefonáló autós és az irányjelzés nélküli sávot váltók sokasága ugrik be, de a kétszázzal száguldozókról sem feledkezhetem meg. Gyakran beszélgettünk már arról, hogy nagyobb biztonságban érezzük magunkat a pálya szélén vagy a boxutca forgatagában fotózva, mint az oda-vissza úton.
A Tököli Drift Aréna felé utazva is ugyanez a helyzet, mikor a mezőny tagjai keresztben veretik a verdákat, az nem okoz számunkra olyan veszélyhelyzeteket, mint az autópályán büntetőfékező idióta. Persze a közlekedés mindig veszélyes volt, viszont a közlekedési morál ekkorra visszaesése után ez fokozottan igaz.
Hazai pályán utazgatva Baranya útjain, amit beszőnek a Mecsek Rallye gyorsasági szakaszai, már szép emlékekben sincs hiány. Sorra törnek fel olyan emlékek, amiket jó felidézni: mikor gyerekkoromban tátott szájjal néztem Ranga Laci bácsit a Mecsekben, vagy amikor Komló belvárosában autózva előtörnek az emlékképek a Baranya Kupa prológjairól.
Ismerős kanyarok sokaságán hajtok keresztül szűkebb hazámban, itt esett ki Turi Tomi akkoriban, vagy ifj. Tóth János ezt a kanyart vette tövön embertelen tempóban a Toyota Corolla WRC-vel. Autózom és emlékezem, nekem ezzel lesz teljes egy olyan út, amit már sokadszor megjártam és mégsem válik számomra unalmassá. A táj már önmagában magával ragadó, mindig is szerettem itt élni és nem is vágyom máshová.
Várjuk az idei útjainkat és bízunk abban, hogy több kellemes emléket élünk át ezek alatt, persze tudjuk, hogy az igazi kalandok megint csak a pálya szélén várnak ránk.