Rally kérdőjelekkel

A III. Rally Hungary vége óta rágódom ezeken a sorokon. Talán még egy verseny után sem vetődött fel bennem ennyi kérdés, mint most. Az év legrangosabb rally versenyén olyan történéseknek lehetett szemtanúja a rally társadalom, ami külön-külön is elgondolkodtatja az embert, de így együtt olyan ez, mint egy olcsó ponyvaregény.

Nem kezdődött rosszul

Az út végre dugó nélkül sikerült, ami manapság egy kisebb csodával ér fel, mikor az ember a fél országot átutazza. A szervizpark tavaly a pandémia miatt kimaradt a programból, így idén ott kezdtünk. Jó volt újra átélni a rally forgatagát, a csapatok felkészülésének látványa máig megunhatatlan. Na és persze a bandázás sem maradt el, jó volt találkozni sportbarátainkkal.

Tartva saját időtervünket elindultuk a városon át a kvalira. ÓRIÁSI feelingje van annak, amikor az ember együtt autózhat a mezőny egy részével a városon át. Szeretek vezetni, de ezt a pár kilométert IMÁDTAM. Előttem erős fékezésekkel gumit melegítő francia páros, de eszemben sem volt a ma divatos “büntetőfékezésért” panasszal élni. Mögöttünk Vogel Adriék cikáznak, ők is a gumikat melegítik. Majd mellém áll az egyik lámpánál egy Renault Clio Rally4, itt az alkalom gyorsulni egyet, majd a tisztes vereség után folytattuk utunkat.

A végtelennek tűnő rally verdákból álló autósor, ami a rajtban várakozott ritka szép látvány volt, megnéztem néhány rajtot, majd fotós barátaim nyomába eredtem. Jó kis ráhangolódás volt ez, ízig-vérig átjött a rally hangulat. Persze az idő rohan, ideje indulni a RabócsiRingre, ahol elkezdődik a show!

Tavaly az ugratónál éltem át ezt a remekül megrendezett programot, idén a rajt utáni kanyarkombinációkat választottam, míg fotós barátom elfoglalta helyét a fotós ponton. Kiváló fények, sokféle zenét nyomó DJ, remek szpíkerek, akik rengeteg infót mondtak el a pályán lévő versenyzőkről. Sorra zajlottak a látványos csaták, de az este csúcspontját a Hadik András – Csomós Mixi csata szolgáltatta, ami azonos idővel ért véget.

A bajnoki címért küzdők aligha kezdhették volna szorosabban ezt a versenyt, joggal zúgott az elismerő taps és hitetlenkedő mondatok is megütötték a fülem. Még szép, hogy tapsoltam én is, majd elhagyta a szám a mondat: “Ezt így az utolsó gyorsig!” (Ez a kívánságom sajnos nem teljesült.)

Felmerülő kérdések

A mádi szakasz tavaly is bejött, így idén is ezt vettük célba. Gyülekezett szép számmal a rally rajongók serege, azonban az útzár még mindig elég messze volt a pályától. A térképen jelölt, a nézőket a pálya széléhez fuvarozó buszokat nem láttam, pedig az egyik útvonalára rá is láttam. Miért jelölni valamit, ami nincs is ott? A program csúszott, a tömeg türelmesen várt, az FIA biztonsági delegáltja több alkalommal járta be a szakaszt, mire engedélyt adott a rajtra. Többen zúgolódtak a szigorúságán, én azonban nem lepődtem meg rajta. A munkáját végzi, az FIA a biztonsági szabályok terén kérlelhetetlen és ezzel maximálisan egyet is értek!

Keményen nyomták a versenyzők, komoly a tempó, amit itt mennek. Sok volt a defekt is, akadt, akinek mindkét hátsó kereke feladta, ilyet sem minden versenyen lát az ember.

Az időjárás a legszebb őszi arcát mutatta, élveztük a napsütést, míg az újabb gyorsaságira vártunk. Majd előkerült az első erősen ittas sportbarát, aki azt sem tudta hol van, egy másikat a mentősök vittek el. Bevallom ezt soha nem tudtam megérteni, átutazol a fél országon, ideérsz és mire volna látnivaló azt se tudod, hogy fiú vagy-e vagy lány, úgy beszívtál. Felmerül bennem a kérdés: Ez vajon mire jó? Írtunk is erről egy posztot Facebook oldalunkon, mert más se hiányzik, mint, hogy egy “zombi” a pályára tévedjen valahol, mikor tiltáson nyomják. Fontos versenye ez a hazai autósportnak, nem kéne elveszíteni egy ilyen eset miatt. A program tovább tolódott, így a naplemente után távoztunk de a mezőny elejét így is láttuk még.

Vacsora, mellé pár pofa sör és azon kaptuk magunkat, hogy Dávid a képeket válogatja, én meg végigszörfölök a jól ismert rally oldalakon infókért. Versenyzők kérik a nézőket, hogy ne álljanak közel a pályához. Később tudtuk meg, hogy civil verdák mentek fel a lezárt pályára!!! Újabb kérdés merült fel bennem. Hogy történhetett ez meg?

Vasárnap Fónyon kezdtünk, ahol a nézők a szakasz közben megint közel álltak a pályához. (Ennyit a versenyzők kérésének betartásáról.) Anya a kislányával közvetlenül a pálya szélén! A nézői butaságnak tényleg nincs határa, már vártam, mikor jelenik meg a rendező, hogy figyelmeztesse, de ez nem történt meg. Nézőtársak szóltak, de hiába! Majd jött a hír Herczig Norbiék kieséséről és Ramón sérüléséről, jobbulást és mielőbbi gyógyulást kívánunk! Mindezt tetőzte Bonato szakasz utáni nyilatkozta.

“Ez a verseny egy vicc, egyszer csak egy mentő került elénk.” – mondta a nyolcadik szakasz végén Yoann Bonato. “Nem volt a pályán sem piros zászló, sem más jelzés a sportbíróktól. Vicces egy mentő mögött vezetni és sajnos a mentő sofőrje nem volt elég gyors a verseny megnyeréséhez…”

Hitetlenkedve olvastam ezeket a sorokat, és nem voltam ezzel egyedül. Majd eszembe jutottak a szombati hírek a közel álló nézőkről és a zárt pályára bejutó civil autókról. Mi folyik itt???

Dühös lettem, elegem lett! Nem kevés munka van abban, hogy az ERC rendezést megkapja egy ország, de mint említettem, az FIA kérlelhetetlen a biztonsággal kapcsolatban. Mi ezzel a mentős sztorival már a harmadik öngólunkat lőttük vagy autós kifejezéssel élve melléváltottunk.

Irány Erdőbénye, legyen már szép a vége – futott át az agyamon örök optimistaként.

Az erdőbényei zárásba meglepetésünkre 2 kilométerrel előbb futunk bele, mint ahogy a térkép mutatja. Miért tették a pályától jóval messzebb? Mi a sajtós belépőnek hála átjutottunk, majd két nézőtársat is bevittünk, legalább ők ne túrázzanak feleslegesen. Volt már rá példa, hogy segítettünk és most is örömmel tettük. A pályához érve feltűnt a biztonságiak hiánya, így két sporira maradt a feladat, hogy több száz emberre felügyeljen. Sajnáltam őket, fel-le járkáltak, igazgatták a tömeget és mindent megtettek, hogy a tiltott zónák üresek is maradjanak. És milliószor elmondták a folyamatosan érkezőknek, hová nem lehet állni. Egyre többen lettünk, ez a hely már tavaly is népszerű volt, de még mindig nem láttam sehol egy szemetes zsákot, vagy mobil illemhelyet. A térképeken kijelölt nézői pontokat a rendező jelöli ki, ide várható nagyszámú nézősereg érkezése. Nem ördögtől való az, hogy ezeken a pontokon gondoskodjanak egy WC-ről és néhány szemetes zsákról. Nemzetközi versenyt rendezünk, ezek a dolgok nálunk miért nem megoldhatók? Maga a gyors sokat csúszott, az időtervet már senki sem böngészte, okafogyottá vált. Nem mostanában váltam egy versenyen kedvtelenné, unottá, de most ezek az érzések is rámtörtek. Vártunk, vártunk és vártunk, akadtak, akiknél betelt a pohár és joggal zúgolódtak. Nem idézném a hallottakat, remélem ezt megbocsátjátok nekem.

A türelem versenyt terem, de a gyorsasági szakasz nagyon gyorsan véget ért, hiszen a mezőny is megfogyatkozott. Akadtak szép számmal, akik úgy hagyták el a versenyt, hogy ide ezért soha többet! Nem emlékszem mikor voltunk utoljára ennyire csalódottak egy verseny után, de kivételesen mi sem úgy búcsúztunk el a nézőtársaktól, hogy jövőre veletek ugyanitt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük