Ők azok az emberek, akik mindenkinél korábban indulnak el egy versenyre és mindenkinél később érnek haza. Ők azok, akik nem szórakozni járnak a versenyekre, hanem dolgozni. Ők azok, akik vállát komoly felelősség nyomja a verseny elejétől a végéig. Ők azok, akik nélkül nincs verseny!

A III. Rally Hungary után számos kritika érte a sportbírók munkáját. Nincs mit szépíteni a dolgon, valóban voltak közöttük olyanok is, akik hibáztak, vagy félszívvel látták el ezt a feladatot. Azonban a döntő többségük most is mindent beleadott és profi szinten tette a dolgát.

Nem kellett túl éles szeműnek lenni ahhoz, hogy a rutinosabb versenyre járó lássa azt, hogy kevesebben voltak a sporik, mint szoktak. A tömeg pedig ezzel fordítottan arányos volt, hiszen sokkal több néző érkezett erre a versenyre, mint egy bajnoki fordulóra. Egy jól dolgozó és létszámában megfelelő biztonsági személyzet nagyban tudja segíteni a sporik munkáját ilyen esetben, de ezúttal biztonsági őrből is jóval kevesebb volt.

Kis létszámmal, nagy tömeget kezelni, közben rádiózni és végezni az adminisztratív feladatokat is közel sem egyszerű.

Apropó rádiózás! Aki már hallott sporit rádiózni tudja, hogy közel sem világszínvonalú a vétel. Van, hogy többen egyszerre beszélnének, ekkor sípoláson és recsegésen kívül semmi mást nem hallani. Az erdő közepén rosszak a vételi viszonyok, nem egy esetben többszöri ismétlés után érthető meg az üzenet. Néhány éve álltam spori mellett mikor rádiózott és komoly “kódfejtés” kellett ahhoz, hogy ketten megfejtsük az üzenetet. A kommunikáció DÖNTŐ fontossággal bír, a rádiós problémák megoldása sürgető és fontos feladat, nem lehet ezt tovább halogatni.

Jómagam kiválóan dolgozó sporikkal találkoztam a versenyen, volt, aki angolul beszélt a külföldről érkező nézőkkel. Amikor megkérdeztem bármelyiküket is, hogy éppen miért áll a verseny, megkaptam a választ. Udvariasak voltak, milliószor elmondták ugyanazt a mondatot az újonnan érkezőknek. Bevallom, nekem nem lett volna ennyi türelmem ehhez.

Munkájukat tovább “fűszerezték” azok a sportbarátok, akik rendezőre, sportbíróra, versenyzőre és mindenkinél bátrabb hősre itták magukat. Velük megértetni a helyzetet külön energiákat követel, szerencsére a nézőtársak ilyen esetekben a spori védelmére keltek. Több nézőtárs is segítette a sporik munkáját, vagy felhívta a figyelmüket, ha elsiklottak valami felett. Akadtak szép számmal olyanok is, akik a magukról megfeledkezett nézőtársakat tartották kordában, külön köszönet jár nekik is.

Végezetül visszatérve a hibákat elkövező sportbírókra. A leírtak tükrében remélem érthető az, hogy ilyen körülmények között hibázni is könnyebb, és az vesse rájuk az első követ, aki még soha nem hibázott életében.